Luce

Julius Onah (2019)

Ha kijön egy új film és abban szerepelnek színesbőrűek, sőt, neadjisten még foglalkozik is a rasszizmus kérdésével, annál garantáltan lesznek kiakadt hangnemű kritikák. Látom, hogy itt is vannak, akik túl sokat akarnak belelátni (lásd itt az első bekezdést), de ez számomra inkább megmosolyogtató, mint elgondolkodtató.

Én onnan nézem, hogy ez egy thriller. Nem akar senkit irányítani, hacsaknem a bűnügyi szál manipuláló mivoltát tekintem. És engem iszonyúan megfogott ez a hangnem. Lassan bontakozik ki a háttérben húzódó cselekmény, szépen van elrejtve a lényeg a párbeszédek ki nem mondott részeiben. A forgatókönyv játszik a nézővel és mindeközben aggasztó, megválaszolhatatlan kérdéseket tesz fel az ügy morális oldaláról. Kiválóan érthető és elgondolkodtató minden karakter motivációja, helyzete és cselekedete. Szuperek az alakítások (Octavia Spencer végre tényleg olyan jó mint a respektje), tetszik a képi világ, hatásos a visszatérő, nyomatékosan használt zene, a kivitelezés minden tekintetben rendben van. Az egy elég jó ráadás, hogy Kelvin Harrison Jr. zseniálisan hozza a freaky, kiismerhetetlen figurát... Én kötelező jellegűnek nyilvánítom és azonnal becsapom a kedvencekbe.   8/10