R.M.N.

Cristian Mungiu (2022)

A szívem szakad meg, hogy nem tudom jobbra értékelni, de nem tehetek mást. Bár tudom, hogy sokak ellenzik, több szempontból jogosan, nekem mégis sokat jelent. És bizony itt azért voltak zavaró tényezők, amik felett nem tudok szemet hunyni. Elsősorban a lezárással van bajom. Olvastam értelmezéseket és tulajdonképpen az is rendben van, hogy vitaindítónak szánta Mungiu. Én mégis inkább megúszósnak érzem ezt sejtelmes, sokértelmű akármit. Egyszerűbb ezt felvállalni, mint egy überütős, frappánst lezárást megírni. A szürreális macicsalád amúgy is nagyon kilóg a képből. Nem is tudtam eldönteni, hogy most akkor ez vicc vagy mifene akar lenni. Lehet, hogy az én defektusom... Ezen kívül a főszereplővel nem voltam még kibékülve. Valahogy nem áll össze a kép. Passzív, jellegtelen. Mit lát benne Csilla? Mindezektől eltekintve elképesztően hatásos film. A képi világ, közeg, a téma, a párbeszédek, a letaglózó nagy jelenet. Chef's kiss.   7/10