Carry-On

Kézipoggyász
Jaume Collet-Serra (2024)

Kezdetnek például ott a főhősünk nője. Aki egy első ránézésre főnyeremény típusú hölgy. Csinos, vonzó, előléptették, vannak céljai, támogatja a partnerét, meg minden. Ám AHOGY csinálja! Itt most lehet, hogy én vagyok a fatraktor, de rémesen irritáló. Olyannak tűnik, mint aki állandó nyomás és passzív agresszió alatt tartja a vele kapcsolatban élőket. Szóval inkább fusson, ki merre lát! Most ebbe a helyzetbe akkor hogy helyezkedjek bele? Én biztos inkább a lelépésen agyaltam volna Taron Egerton figurája helyében, nade az egy másik film... Ez csak egy félrement expozíció, ettől még mondjuk lehetne jó film. De végül nem lesz az. Mert ahogy az ilyen típusú filmekben lenni szokott, nem bírnak magukkal a készítők és minden áron túlzásokba esnek a dramaturgiai csavarokat, az akciók képtelenségét illetően. Egy alapvetően hétköznapi, átélhetőségre célzott (és tényleg izgalmas élményből) válik mérhetetlenül hiteltelenné és nagyzolóvá. Szóval a továbbiakban már eléggé lényegtelen, hogy mennyire korrekt a megvalósítás, mert képtelenség komolyan venni vagy érdemben szórakozni rajta.   5/10