Cum mi-am petrecut sfarsitul lumii

Hogyan éltem túl a világvégét
Catalin Mitulescu (2006)

Egy szegény kis falu aszfaltot nélkülöző, rettentő hepehupás útján közelít az öreg, bömbölő, pöfögő busz. A kép előterében a buszra várakozók tobzódnak. Mikor a jármű a kamerához közeli fordulóhoz ér és lassan fordulni kezd, már szélesen vigyorgok, mert látom, hogy nem fog elférni. És a busz csak fordul és fordul, én meg már szakadok a röhögéstől, mert ahogy a kis falusi niemandok némán oldalazgatnak, a busz meg a maga otromba tehetetlenségével arrébb kényszeríti őket, az valami fantasztikusan ábrázolja kelet európai, volt szocialista országok életét. Akár nálunk is történhetett volna, ugyanilyen hatásos és morbid módon életszerű lett volna. De nálunk ilyet, vagy hasonlóan szép, egyszerre vicces, művészi és okos jelenetet filmen még azóta se lehetett látni. Még a béka segge alatt se vagyunk, ha a múltunkkal való elszámolásról van szó. Illetve dehogynem. Vissza a moziba! - Nézzünk magyar filmeket! :(
Egyébként sajnálom, hogy nem került nagyobb fókusz az egyik testvérre (valamelyikre), mert így kicsit szétszórt hatást kelt a film, ezen kívül viszont roppant érdekes néznivaló. Nosztalgikus, vicces, okos, izgalmas egyszerre, ami azért nem kis dolog.   6/10