Calvary

Kálvária
John Michael McDonagh (2014)

Nehéz megfogni, hogy mi miatt jó. Valami mégis azt súgja, hogy ez így jó, hogy ez így helyes. Talán az egyensúly amivel az abszurd és túl abszurd humor élén táncol vagy ahogy a kilátástalanság és kétségbeesés összejátszik ezzel a kényes humor aránnyal. Ami egyébként nélkülözhetetlen, mert borzasztó súllyal telepszik az emberre az egyházzal, a mai életvitelünkkel kapcsolatos merész állásfoglalások feldolgozatlansága. Mindenképpen többször meg kell nézni, mert amiről itt beszél nekünk (papok és a pedofília esete, öngyilkosság, elidegenedés), bőven sok ahhoz, hogy elsőre fel lehessen fogni. Címéhez méltóan, minden előkerülő karakter kibontható, továbbgondolható és kényszerűen erkölcsi/vallási tanítás példájává tehető. McDonagh ezzel nyitott egy saját ligát. Mély, gyönyörűen kivitelezett, művészi reflektálás világunkra. A maga nemében egyedülálló, máshoz csak távolról hasonlítható tanítás.   8/10