Godzilla
Gareth Edwards (2014)
Nem nagyon értem azokat akik beleláttak ebbe a filmbe valami újító szándékot. Ez egy sima, szolgai kliségyűjtemény, egy szemernyi eredeti ötlet nélkül. Még hogy a japán ősöktől merít tisztelettel, na nehogy már. Elindul az egyik legborzalmasabb nyitánnyal, a korai, dráma alapozó halállal. Dramaturgiai paradoxon, amit még egy filmben sem sikerült hatásossá tenni, mégis ezren másolják. Üzenem minden filmkészítőnek: nem segít a dráma átélésében, hanem egyenest megöli azt. Röviddel utána hallunk egy fél poént az éppen hazatérő férjtől, a felesége pedig hálásan nevetgél rajta. A poénnak így nincs értelme, a karakterekről semmit nem tudunk meg. Ez a klisé mára annyira egyszerűsítve szerepel a filmekben, hogy tanítani kellene negatív példaként. Épp arra elég, hogy az agyunkban elraktározott, már jól ismert szituációt lereagáljuk... Így szépen végig lehetne menni a film hibáin, aminek persze semmi értelme nem lenne, mert nem érdemli meg.
Egyébként fantasztikus, hogy mire képes a cgi munka manapság. Ezt jó cél érdekében felhasználva, elképesztő műveket lehetne alkotni. Talán megérünk még pár ilyen filmet, de addig csak a vágyakozás marad. Borzalmasan unalmasak az akciók. Ráadásul teljesen külön lehetne választani a szörnyes részeket az emberi drámától, mert szinte semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz. Színészileg nulla (Aaron Taylor-Johnson néz, Watanabe szájat tát), bár sok esélyt szegények nem is kaptak a játékra. Elizabeth Olsen pár pillanatra még így is bele tudott csempészni egy kis érzelmet, úgyhogy neki és az animációs részleg sok munkaórájának köszönhetően megkapja a 4/10-et.
Nem nagyon értem azokat akik beleláttak ebbe a filmbe valami újító szándékot. Ez egy sima, szolgai kliségyűjtemény, egy szemernyi eredeti ötlet nélkül. Még hogy a japán ősöktől merít tisztelettel, na nehogy már. Elindul az egyik legborzalmasabb nyitánnyal, a korai, dráma alapozó halállal. Dramaturgiai paradoxon, amit még egy filmben sem sikerült hatásossá tenni, mégis ezren másolják. Üzenem minden filmkészítőnek: nem segít a dráma átélésében, hanem egyenest megöli azt. Röviddel utána hallunk egy fél poént az éppen hazatérő férjtől, a felesége pedig hálásan nevetgél rajta. A poénnak így nincs értelme, a karakterekről semmit nem tudunk meg. Ez a klisé mára annyira egyszerűsítve szerepel a filmekben, hogy tanítani kellene negatív példaként. Épp arra elég, hogy az agyunkban elraktározott, már jól ismert szituációt lereagáljuk... Így szépen végig lehetne menni a film hibáin, aminek persze semmi értelme nem lenne, mert nem érdemli meg.
Egyébként fantasztikus, hogy mire képes a cgi munka manapság. Ezt jó cél érdekében felhasználva, elképesztő műveket lehetne alkotni. Talán megérünk még pár ilyen filmet, de addig csak a vágyakozás marad. Borzalmasan unalmasak az akciók. Ráadásul teljesen külön lehetne választani a szörnyes részeket az emberi drámától, mert szinte semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz. Színészileg nulla (Aaron Taylor-Johnson néz, Watanabe szájat tát), bár sok esélyt szegények nem is kaptak a játékra. Elizabeth Olsen pár pillanatra még így is bele tudott csempészni egy kis érzelmet, úgyhogy neki és az animációs részleg sok munkaórájának köszönhetően megkapja a 4/10-et.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése