First Man

Az első ember
Damien Chazelle (2018)

Akármilyen jó kis film ez, negatív mellékzöngével fogok emllékezni rá. Már ha egyáltalán... Chazelle jó rendező és író, ezt már eddig is tudtuk. Ez gondolom most sem változott, csak most nem saját írásból dolgozott, és ezt látni vélem. Nem tudok menni az érzelmekkel, pedig a Whiplash-nek és a Lalának is épp ez volt az erőssége. Most meg látom Goslingot elvonulni sírni és a már látom is az aranyszobrocska gondolatát a fejükben megfogalmazódni. Ugyanez Claire Foy sokat méltatott, amúgy tényleg erős jelenetei alatt... Kicsit ilyen távoli külső szemlélőként tudok csak jelen lenni, nem tudok érzelmileg bevonódni, pedig i'm tryin! Majd szólok, ha rájöttem miért. Szóval dicséretes, hogy a pátoszt elkerüli, de azért a szokásos életrajzi elemek meg a begyakorolt dramaturgia még így is elég élesen kiérezhető... A technikai rész kiváló és lenyűgöző. A látvány a visszafogottságával tiszteletre méltó, de egyben mégics valahogy kis hiányérzetet hagy. Ennyikeh.   7/10

– A kislányával kapcsolatos jelenetek azért kikészítettek, a fene vigye el.