Smile

Mosolyogj

Parker Finn (2022)

Valahogy most még a szokásosnál is jobban böki a csőrömet, hogy a modern, a korrektnél egyértelműen jobb horrorokban azonnal mindenki meglátja a hibát és koncepcionálisan is csak a probléma van velük. Nyögdécselnek az okosok, hogy így meg úgy, mert nem sikk bevallani, hogy egy egyszerű horror mennyire kurvára hatásos és/vagy hibáktól mentes (itt most elsősorban az új Hellraiserre gondolok). A meghaladott, mérföldkőnek tartott filmekről meg persze csak jót és mást semmit (itt meg mondjuk a rémes Halloweenre).

Mert itt van példának a Smile. Koncepcionálisan köpködni való. Olyan szinten nyúlja az It Follows-t (mondjuk nem csoda), hogy még a kamera beállítások is ugyanazok. De ezen túl sincsen semmi eredeti benne. Az ijesztéseinek nagy része is öncélú. Viszont! Van egy szépen végigvitt története, nincsek problémás hullámvölgyei, jók a színészei és szuperül néz ki. Nagyon gyorsan elmegy vele az idő. A legfőbb ütőkártyája pedig a jelenetek rendezése. Az ijesztések hihetetlen jól működnek. Lúdbőröztem mint az istennyila. Zsigeri pillanatokat ad, és ez manapság nem gyakori. Legalábbis nem ilyen szinten. Mondjuk azt el tudom képzelni, hogy moziban nem üt akkorát. Az ilyesmi intim élményként működik csak igazán. Magányban, háborítatlanul, zavaró tényezők nélkül. Sötétség, egy nagy kijelző az arcodba, fejhallgató fel, aztán brrrrr. De ezt úgyis hiába mondom.   7/10

+ Remek a zene.