Bones and All

Luca Guadagnino (2022)

Most már tuti, hogy Guadagnino nekem készíti a filmjeit. Minden rétegében hozzám szól. Isteni a zene, gyönyörűek (de nem tolakodóak) a képek, karizmatikusak a színészek. Nincs tele apró részletekkel, vagyis nem ez a lényeg, hanem hogy iszonyúan egységes. Ízes és észvesztően esztétikus! A tempó a kényelmes arany középutas, ami pont kiszolgálja a finoman beillesztet műfaji jelleget. Nem nagy ívű. A szimbolizmusa épp annyi, hogy ne lehessen belekötni. Így akár figyelmen kívül is lehet hagyni, és a maga valójában élvezni ezt a jólesően realista, nem agyonmagyarázott zsánerséget. Egyszerűen semmi nem lóg ki belőle. Ez a vidék, ezek az arcok és a történet íve megbonthatatlan egységben. Igen, egy kissé talán kiszámítható is az egyszerűsége miatt. De épp ez a lényeg. Van amit nem kell túlgondolni. És ahogy ezt Guadagnino belátta, az a bölcsességének és érettségének egyértelmű bizonyítéka... Végignézve a filmjein, látszik, hogy minden darabnál kísérletezik és az alapanyaghoz alakítja az előadásmódját. Nagyon az én emberem.   9/10