Armageddon Time

James Gray (2022)

Amikor vége lett, átpörgettem a letterboxd követettek pontszámait és totál megdöbbentem. Beleolvastam a rövid véleményekbe is, és azt vettem észre, hogy akiknek kifejezetten nem tetszett, egytől-egyig azzal volt bajuk, hogy milyen uncsi trend már a rendezők között a gyerekkoruk megfilmesítése. Hát én soha nem akarok ilyen savanyú jóska lenni. Szerintem minden filmnek ugyanolyan alázattal kell nekiállni, a lehető legobjektívebb hozzáállást kell előrángatni magunkból. Én először mindig magamban keresem a hibát.

De ha már itt tartunk. Egy kicsit kifejtem ezt bővebben. Bár eleinte nem tudatos döntés volt, de egyre inkább megbecsülöm, hogy a lehető legtávolabb próbálom tartani magam a filmes közegtől. Mindezt persze úgy, hogy ha tehetném, állandóan filmet néznék és folyamatosan a filmtwittert bújom. Kissé ellentmondásosnak érezhető, de elmagyarázom. Engem nem érdekelnek a filmek készítésének körülményei. Érdekességnek elmegy pár apróság, szimpatikus emberekről én is szívesen olvasok, a filmes híreket kényszeresen bújom, de ennyi. Audiokommentárok, dvd extrák, werkfilmek, kerekasztalbeszélgetések, interjúk, díjátadók, fesztiválok, boxoffice adatok, tömött vagy üres mozitermek, szevasztok! Nem érdekeltek! Kritikák úgyszintén. A lehető legjobb élmény mindig úgy ér, amikor otthon, egyedül, tökéletes körülmények között leülök egy ismeretlen film elé és uccu neki. Csak a film és én. A célom, hogy lehetőleg semmi és senki ne legyen hatással a befogadásra. Én ehhez próbálom tartani magam.

Ebből kiindulva, nem tudom nem észrevenni, ahogy sokan a fejükkel a seggükben léteznek. Persze tudom, meg kell mondani a tutit, meg a jó nagyot. De egy kicsit hidegebb fejjel 5-10 év múlva nem kellene majd ledöbbenni meg helyesbítgetni. Mondjuk ez is csak engem érdekel, meg én emlékszem rá. Mindenesetre én próbálok konzekvens maradni.

Szóval szerintem ez egy rohadt jó film. James Gray iszonyúan eltalálta a humor és a dráma arányát. Szuper ritka, amikor egy film ennyire el tudja kapni a gyermeki nézőpontot. Érezni a könnyedséget, a naivitást, amivel a kissrác belerongyol az életbe. De egyből reflektál is rá a felnőtt világ oldalával, ráadásul érett, könnyed érzékenységgel. Egy nagyon élő családot és közeget látunk, hibátlan korábrázolással. Fantasztikus a főszereplője, de a mellékszereplők közül se lóg ki senki. A kiváló zeneválasztás meg a ráadás! Isteni élmény, igazi kis csemege. Óvatos osztályzat.    8/10