Babylon

Damien Chazelle (2022)

Damien Chazelle karrierje nem jó irányba halad. Nem kertelek, szerintem sokkal többet vállal, mint amire képes, mint amit teljesíteni tud. Hiába próbál nagy ívű lenni, mert nincs meg az összhang az ambíció és a rétegek beltartalma között. A humor például szinte egyáltalán nem működik. Ez részben a karakterek hibája is. Az én szememben se Margot Robbie, se Brad Pitt figurája nem képzelhető el valós személynek, ezért a kis gegjeik, bohóckodásaik sem hatnak. Brad Pitt megteszi amit tud, de Margot Robbie elszabadult ripacskodása inkább rendezői, koncepcióbéli problémára utal. A játéka, szemben az összes másik karakterrel, full modern, koridegen, tetszelgő és over the top.

Egyébként már a legelején gondban voltam a belehelyezkedéssel. Be kéne húzni a kokós, csöcsös forgatagnak, de nem sikerül, mert a szereplők nem élnek benne. Margot Robbie totál kész karaktere mindenáron be akar jutni a buliba, aztán egy nímanddal áll le dumálni egy eldugott szobában. Később már annyira nagyon buli van, hogy hú, mindenki eszét veszti, pár perccel később meg síri csendben nézik a leszbi csaj előadását. Nem áll össze a kép, apróságokon elúszik. Az utána következő, forgatásos szegmens is túlzás, de legalább a közeget jól mutatja be, ahogy mindenféle népek hatalmas erőfeszítések és véletlenek összejátszásának köszönhetően varázslatot hoznak létre.

A főszereplő lejtmenetét se érzem annyira magától értetődőnek. A bűnügyi szál erőltetett, a pokolba való leszállás idegenül hat, az addigra felemelkedett figura kétlem, hogy ne tudna ilyesmit elintézni. De ez még hagyján, a Margot Robbie-val való kapcsolatát egy jó időre szem elől tévesztjük, aztán hirtelen mindent eldob miatta. De amúgy az is lehet, hogy csak azért nem tudok a sztorival menni, mert semennyire nem tudok szimpatizálni ezekkel az együgyű karakterekkel. Ráadásul Diego Calva még nem is játszik jól.

A zene mondjuk mindennél jobban az ízlés kérdése, de nekem Justin Hurwitz zenéje bizony nem fekszik. A vágás, a fényképezés szintén csak a felszínen tűnik epikusnak, valójában nem maradnak meg emlékezetes képek a fejemben. Túl sok a torzított lencse, túl sok a kék-sárga.

Azt érzem, hogy nagyon le akar nyűgözni, de nem ösztönösnek, hanem agyasnak hat és túlerőltetettnek. Pont a szenvedély hiányzik belőle, amiről elsősorban szólni akar... Ja, és persze ott van káromkodó magyar nő esete. Aki azt hangoztatja magáról, hogy kurvára beleásta magát a témába és minden részletre odafigyel, az ilyesmit azért ne csináljon (lengyel színésznő játszik magyart, nagyon rosszul hangzó káromkodással). Leszarom, hogy ez csak minket magyarokat érdekel, ez hozzáállásbéli problémát sejtet. És mindezek után bepróbálkozik ezzel a végső montázzsal, amire szerintem ez a film egyszerűen nem jogosítja fel.   5/10