Szürkület

Fehér György (1990)

Ha úgy van, akkor órákon át képes vagyok mozdulatlan vagy lassan kúszó képeket nézni (pl. Rendészet, nyelvészet). Na, ez a film nem ilyen! Ami egy Bélánál esszenciálisnak és magától értetődőnek érződik, az itt teljesen hiányzik. Mivel egy ilyen koncepció a végletekig minimalista, nehéz megfogni, hogy min úszik el. Azért megpróbálom.

Egyszerűen semmi nem fog meg benne. Az összes snitt túl hosszúnak tűnik és rettentően kevés információval dolgozik. Az ún. ügyből pár mondat alapján kell valamit elképzelnünk. A szürreálisan viselkedő emberekkel, a kifejezéstelen arcokkal így nem lehet mit kezdeni. Hosszan kitartott figurák nézik egymást vagy a kamerát, aztán kinyögnek pár sokatmondónak szánt mondatot vagy megőrülnek a nyomorukban. És ez ismétlődik párszor, újdonság nem igen van. A sztori nem épül, minden a homályba vész... Nekem a képi világ sem tetszik, pedig a felújított változatot néztem. Látszik rajta, hogy nem ilyen minőségre készült. Kásás és elmosódott. Néhol még így is alig látni valamit. Ez persze a koncepció része is, de kicsit túl lett tolva és technikailag sincs túl magas szinten. Pl. a hold közelije full elmosódott, a kamera zaja zavaróan behallatszik és vannak furcsaságok, mint amikor az osztályteremben a diákok közül az egyik gyerek nem bírja ki nevetés nélkül és ez totál kilóg a filmből. Szóval nem érződik megkérdőjelezhetetlennek. A zene mindenesetre kifejezetten jó, nagyon sokat ad a nyomasztás élményéhez... Amúgy biztos van olyan lélekállapot amiben élvezhető, mellettem viszont teljesen elment. Igazából, szenvedtem mint a kutya. Ahogy nézem a rövid véleményeket, sokan így voltak vele, csak nem merik bevallani.   3/10