Extraction 2

Tyler Rake: A kimenekítés 2.

Sam Hargrave (2023)

Csak győzött a kíváncsiság. Semmire nem emlékszem a borzasztó első részből, de annyi véleményt láttam erről a folytatásról, hogy filmtörténeti ismeretszerzés miatt kénytelen voltam mégiscsak megnézni. Végül nem bántam meg, mert tanulságos élmény volt, de élvezni mindössze csak pár perc erejéig sikerült.

Kezdésnek ott az alapvető probléma, hogy teljesen érdektelenek a karakterek. Karizmától mentes figurák drámáznak ötlettelen párbeszédekben. Nevetségesen komolyan van véve a sztori, pedig nem sok energiát fektettek bele. Like: elindulnak a grúzok Bécsbe helikopterrel meg irdatlan mennyiségű fegyverrel, de ez senkit nem érdekel, simán le is bontják a fél várost. De ilyesmin még túl lehet lépni, ha van miért. Meglepő módon pár pillanatra még én is azt hittem, hogy van, mert a kamermozgás az első komoly akciónál lenyűgöző és csodálatra méltó. Ameddig csak két ember bunyózik. De a jelenet, mittudomén, valami fél órássá van duzzasztva és már az 5.-ben is szemet forgatásra ingerlően túl van gondolva. Lőnek, lőnek, ütnek rúgnak, hemperegnek, aztán néha eltalálnak valakit, ha tovább kell lépni. Aztán jönnek autók, börtönlázadás, vonat, helikopter, anyámkínja és minden szintlépésnél távolabb kerülünk attól, hogy élvezni lehessen. Mindenből túl sok, a sztori meg egy helyben áll. Egymásra halmozott ötletek gyér koházióval és rengeteg őrültséggel. Olyan pörgés van egyes jelenetekben, hogy még felfogni is nehéz amit látunk, súlya pedig semminek nincs. A figyelem lankad, mert redundáns a cselekmény. Ja, igen, és indokolatlanul erőszakos. Semmi szükség nem lenne ilyen látványos fröcsögésre, ha közelebb lenne a talajhoz az élmény.   4/10

– Golshifteh Farahani bődületes miscast. Semmit nem tud kezdeni ezzel az ürességgel. Hogy jutott el idáig amúgy? Róla mindig a Darbareye Elly-ben elkövetett, zseniális alakítása jut eszembe.

– Egy senkinek elég egy ütés és örökre le van tudva, ha valakinek nagy az egója, az szinte mindent kibír.