Fail-Safe

Bombabiztos

Sidney Lumet (1964)

Nem szabad kertelni, amikor ajtóstul ront a szobába a kor. Illetve nem csak a kor, mert itt komolyabb gondok is vannak. Technikailag egyszerűen siralmas ez a produkció. Ugrál a kamera, kizárólag sivár és élettelen terekben vagyunk az egész játékidőben, a bevilágítás kritikán aluli (gagyin megvilágított szemek!), katasztrofálisak a vágóképek, és eleve a kép minősége is sokkal rosszabb, mint amit a kora sejtetni engedne. De Sidney Lumet filmhez képest még a párbeszédek, a monológok is bőven hagynak kívánni valót. Papír ízű, színpadias, mesterkélt. Pedig az ötlet kiváló, szépen is alakul a feszültség a közepe táján. Csak aztán a végére eléggé elrugaszkodik, nehezen hihetővé válik. Persze értem és látom, hogy mennyire nehéz egy ilyen súlyos drámát élhetővé varázsolni. Nüanszokon is sok múlhat. De itt nem apróságokon ment el, nekem minden téren összecsapottnak tűnik.   5/10