The Iron Claw

Vaskarom

Sean Durkin (2023)

Minimálisan se kerültem közelebb a pankráció megértéséhez. Semmilyen szinten nem látom értelmét. Nem tudom elképzelni, hogy csinálni jó lehet, nézni meg egyszerűen időpocsékolásnak tartom. De ez legyen az én bajom. És ez semmit nem von le a film élvezhetőségéből. Mert itt a családon, az egyéneken, a drámán van a hangsúly. Egy elképesztően tragikus sztori az övék. Még ha megkérdőjelezhető módon elég sokat módosítottak is a valóságbéli eseményekhez képest. Sok cikk van erről; átfutottam őket. Nem szeretem az ilyesmit, de jelen esetben az kell mondanom, megértem Sean Durkin döntéseit. Valószínűleg tényleg a filmélmény javára váltak. Nagyon tisztelendő, hogy bár használja a bevált sportfilmes eszközöket, elkerüli a leegyszerűsítést és tartózkodik az erős véleménynyilvánítástól. Nem nevez meg bűnösöket és felelősöket. Igazából elég elgondolkodtató, hogy konkrétan mi ment félre ebben a családban. Egyértelműnek tűnik, de mégsem az. A felnőtté válás bonyolult folyamat. A szülők markáns ráhatása megkérdőjelezhetetlen, de ehhez a gyötrelmes összképhez mindannyian kellettek... A fényképezés fantasztikus, a rendezés is iszonyú hatásos és profi. Kicsit sajnálom Zac Efront, hogy a film kedvéért szétkokszolta magát, mert valószínűleg nem tett jót a szervezetének, és még szarul is áll neki. De az alakításához sokat ad a kinézete, ezt meg kell hagyni. A témaválasztás miatt nem tetszett annyira, de Sean Durkin továbbra is magas polcon van nálam.   7/10