Unsane

Tébolyult

Steven Soderbergh (2018)

Elég szomorú, de az idő előrehaladtával egyre rosszabb véleménnyel vagyok Soderbergh-ről. Néha betalál, de érdekes módon szerintem épp a Solaris remake a legjobb filmje. A tökélyre vitt, lecsupaszított stílus viszi el a hátán. Egy másfajta előadásban adja el ugyanolyan tökéletesen a lopott holmit. Ebből a szempontól elég különlegesnek mondható. Ami még tényleg igazán tetszik tőle, az a debütáló sex, lies, and videotape. Aztán jön pár hatásos és élvezhető, meg egy csomó középszerű film.

És itt van ez furcsaság. Egyszerűen nem értem, hogy mit akart csinálni. Mintha nem lett volna idő vagy kedv rendesen kidolgozni és kapkodva oldott volna meg mindent. Ezt megerősíti a gyatra képi világ is. Meg a trivia, hogy 10 nap alatt forgott. Ebben a formában teljesen kiismerhetetlen. Nem lehet eldönteni, hogy át akart e verni minket vagy sem, és hogy mit akart mondani ezzel az egésszel. Hangsúlytalanul félremegy a narratíva, mintha csak egy vázlat lenne az egész. Pedig utólag átgondolva a sztoriban bőven benne lett volna egy jó élmény. És Claire Foy is többet érdemelt volna ennél.   5/10