Longlegs

Longlegs: A rém
Osgood Perkins (2024)

Van ez a problémám, hogy jelenleg semmire nincs idő. Ez a rövidke recenziók szempontjából úgy jelentkezik, hogy eszembe jut ezer dolog, fejben már egy csomó mindent meg is írok, aztán amikor oda jutok, csak a csodálkozás van, hogy "Én ezt még nem írtam meg?!". Na ezzel a filmmel nagyon így jártam. Ráadásul ez egy agyonhype-olt és túltárgyalt horror. Valójában most egy szétmarcangolt tetemről kell megmondanom a véleményemet. Szóval kezelje mindenki úgy, mintha ez már egy sokéves film lenne, és arról írnék. Egyébként is az a vallásom, hogy a körítést lefejtve, a maga egyszerű valójában, a lehető legobjektívebben próbáljuk megítélni a tárgyalt filmet.

És ez egy jó nagyon jó film. Logikailag bele lehetne kötni sok helyen, de nem érdemelné meg. A szuggesztív képei, a megnyerő design, a csodálatos minőségű prezentáció már önmagában elég ahhoz, hogy végignézze az ember. A digitális fényképezés egy kis diadala. Maika Monroe elképesztő jelenléttel bír. De mindenki más is nagyon határozott és karakteres. Az egész előadás annyira koncentrált, hogy néha szinte sok. Ezen szerintem dob egyet, hogy Nicolas Cage kapta meg a rém szerepét. Vagy ha úgy tetszik, nélküle teljesen más lett volna. Amit tol, arra nincs egyértelmű megfejtés. Ez látszik abból is, hogy hány ember akasztott ki. Nevetséges és őrült. Egy különleges elegy. Nem lehet komolyan venni, de közben mégis van benne egy erős ijesztő, kiakasztó faktor. Nem lehet nem nevetni rajta, aztán pár másodpercre rá megborzongat... A sztori már-már a szokásos újhullámos traumára építő horror. De azért nem egyértelműen beskatulyázható ebből a szempontból sem. Kellően kidolgozott ahhoz, hogy ne lehessen durván belekötni és van annyira elszállt, hogy bűnös élvezetként is működjön... Nekem elsősorban azzal volt bajom, hogy érzelmileg nem tudott involválni. Túl stilizált, túl beteg benne mindenki. Viszont épp ez az oldala adja az eltartott szórakoztató faktort, szóval ebben a koncepcióban épp ennyi van. Szuper kis érdekesség.   7/10