Butch Cassidy and the Sundance Kid

Butch Cassidy és a Sundance kölyök
George Roy Hill (1969)

Megértem, hogy miért szeretik sokan. A két telitalálat főszereplő dinamikája simán elviszi a hátán a filmet. Redford és Newman külön-külön is irtó menők, ketten együtt meg aztán tényleg. Rejtélyesek és izgalmasak. Kettősükhöz kiválóan passzol a hevenyészett sztori és a hippi korszakból átsejlő lazaság és szabadság-fétis. Összességében viszont, ennyi idő távlatából már nem minden szempontból állja meg helyét a film. A sztorihoz mérten túl hosszú. Jól áll neki amikor épp valamilyen céllal lovagolnak, bujkálnak, stb. A montázsok, a zenei betétek viszont nagyon megölik a ritmust és egész egyszerűen unalmassá teszik. Persze, értem én, hogy ez egy vibe, egy feeling. De szerintem ez is csak akkor működik igazán, ha ezek a szegmensek organikusan épülnek be a filmbe, ha gördülékeny az élmény és nem lóg ki belőle semmi. Az a helyzet, hogy tulajdonképpen az egyes részekkel külön nem is igazán van bajom, de együtt valahogy nem érzem ütősnek. Biztos gyerekként kellett volna látni vagy nem tudom. A végére rendesen eluntam, pedig a látvány, a két hős párbeszédei tényleg kiválóak.   5/10