Oh. What. Fun.

Ünnepanyu
Michael Showalter (2025)

Teljesen felesleges film. Már az első pár jelenetből kiderül, hogy itt nem kell koherens, tisztességgel megírt történetre számítani. Összekalapáltak a modern kornak megfelelő karakterkezdeményeket, aktuálisnak gondolt témákat, aztán megpróbálták összekapcsolni őket. De gépiesnek és mesterkéltnek hat. Még ha vannak is vicces vagy megható jelenetek, azok csupán a jó színészeknek és az adódó helyzetek megfelelő kihasználásának köszönhető. Nem bánt senkit, elszórakoztatgat, de elsősorban azt köszönhetem neki, hogy eszembe juttatta az Aludj csak, én álmodomot. Sürgősen újra kell néznem, de most már a lányommal együtt fogom ezt megtenni. Kíváncsi vagyok, mit fog szólni hozzá!   4/10

– Jut eszembe! Miféle színvilág ez? Milyen kifacsart, életszerűtlen, természetellenes bénaság ez? Ki hagyta ezt jóvá?