Onslaught

Adam Wingard (2026)

Adam Wingard nyilvánvalóan a The Guest rajongóinak próbált meg egy hasonló filmet gyártani, csakhát nem jött össze. Rajta lett kapva, lebukott, és egyben végleg leírta magát nálam. Nem elég hogy olyan hülyeségekkel foglalkozik, mint King meg Kong, de most végleg egyértelművé vált, hogy ő nem egy szívvel lélekkel dolgozó filmes, hanem egy egyszerű iparos. De ha már itt tartunk, egyébként van találóbb előkép, mint az amúgy tényleg kiváló The Guest: a Mandy. Lépten nyomon szembejön valami apróság vagy valami jelentősebb hasonlóság, ami egyértelműen köthető az utóbbi idők talán legcsodálatosabb műfaji agymenéséhez. De az egész csak mímelés. A némán pózoló, érdektelen gonoszok nem működnek. Ez így túl gyerekes. Nincs mögöttük misztérium, csak a zagyva nácis szál, ami épp ellenkező hatást vált ki. Nem menő őrültség, hanem kifejtetlen furcsaság. Nem jók az arányok, nem izgalmasak a mellékkarakterek, de igazából a főszereplő sem. Persze nehéz műfaj pár mondattal, pózokkal és nézésekkel megteremteni egy egész világot, de van akinek megy. Problémás a zene is. A szinti egy darabig működik az expozícióban, a metálra váltás már nem, aztán teljesen elveszti a fókuszt. Az akciókat meg hagyjuk is. Ígéretes volt, ezért nagy csalódás.   4/10