Back to the Future

Vissza a jövőbe
Robert Zemeckis (1985)

Rengetegszer láttam amíg pici voltam, mondhatni ezen nőttem fel, úgyhogy nehéz nem elfogultan nyilatkozni róla. Kicsit tartottam tőle, hogy sok év után csalódás lesz újra megnézni. De nem lett az! A pörgős, csavaros történet, a viccesen és túljátszottan hiteltelen karakterek, a zene, az időutazás misztikuma együtt kölcsönöznek ellenállhatatlan bájt ennek a részletesen kidolgozott kis remekműnek. Filmkedvelő körökben nem igazán dívik kalandfilmekért vagy vígjátékokért rajongani, de ezzel mégis gyakran találkozni ilyen-olyan bloglistákon. Nem véletlen. Ilyen könnyű, dráma vagy főgonosz nélküli filmnek különösen izgalmasnak és intenzívnek kell lennie, ahhoz, hogy kritikus-kedvenc legyen. És ebben még több is van! Michael J. Fox vagány figurája (a kölykök kedvence, hiszen mindenki ilyen akar lenni amíg a felnőtt világ nem rontja el), Christopher Lloyd őrült zsenije, Biff karaktere, a brutálisan esetlen Crispin Glover alakítás, mind szeretnivalóan egyszerű figurák, akik folyamatosan konfrontálódnak. Viccesen, a komolyság legcsekélyebb látszatát nélkülözve, a tudománymentes fantasztikum és a retro közös jegyében, szóval egy igazi vegyesfelvágottban. A cselekmény egy percre sem áll meg és a vége is úgy csattan, hogy mindenki elégedetten áll fel, várva a kötelező folytatást. Ezt bármeddig ellehetne nézni. És bizony ez időtálló!   8/10

Megjegyzések

Megjegyzés küldése