Rounders

Pókerarcok
John Dahl (1998)

– Ó, ez a vonzó, kockázatokkal teli, bűnöző élet!
– Észjáték. Szuper, hogy ilyen könnyen kitanulható és semmi szerencse nem kell a pókerhez. Elkezdem én is.
– Hú, de szűk látókörű ez az együttérzésre képtelen joghallgató lány!
– Vajon hányszor képes ugyanúgy átverni pár nap alatt a legjobb barátját ez a hamiskártyás ficsúr?
– Lehet, hogy én vagyok maradi, de mintha kicsit különös módon kapcsolná össze ez a zsidó bíró a vallásos neveltetését a tanítványa kártyadósságával.
– Fekete. Fehér. Szür...

Sorolhatnám még a tipikus, képtelen filmes hülyeségeket, de a szemléltetéshez már ez is bőven elég. Másrészt meg a kétdimenziós karakterek és az értelmetlenül ostoba történet ellenére is működik valamennyire. A kisstílű bűnözés hálás filmtéma. Itt-ott néha felsejlik a lehetősége egy jópofa, élvezhető kalandos krimibigyónak, aztán persze sikerül elrontaniuk a mindennek a leegyszerűsítésével. Van mikor elég képekben és hangulatokban gondolkodni, ide viszont elkelt volna egy jó író. '90-es évek swamp.   5/10