This is 40

40 és annyi
Judd Apatow (2012)

Van egy olyan érzésem, hogy Apatowot kevesen értik meg igazán. Saját rendezései ugyanúgy tobzódnak az obszcén humortól, mint a pártfogoltjai által készítettek. Annyiban azonban mégis különböznek, hogy ezekben lehet látni mögötte a gondolkodó embert, aki nem céltalanul döngeti az erkölcsi határokat megtestesítő falakat. Védem őt, pedig a remek Ki nevet a végén? után egy fokkal megint többet enged meg magának. Remélem ezúttal tényleg kendőzetlenül tárja elénk családja vélt, elképzelt, megtörtént gyötrődéseit, mert már így is jó két-három szinttel durvábbak, hangosabbak és kegyetlenebbek, mint amit én elviselnék. Viszont legalább lényegre törőek. Kimondják amit mi sosem mondanánk ki és így vagy úgy, de végül is továbblépnek. Ha az ember a helyén tudja kezelni és jó adag tűrőképessége is van, nem fog rosszul szórakozni. Akár leírhatnám azt is, hogy értelmes szórakozás, de nem. Azt azért mégse.   7/10

Most először éreztem Leslie Mannt nagyon idegesítőnek, pedig alapból nagyon szimpatikus teremtés.

Megjegyzések