Un amour de jeunesse
Viszlát első szerelem
Mia Hansen-Løve (2011)
A sok kitárulkozó beszéd helyett most az erős színészi jelenlét és a szép fényképezés került előtérbe. Francia filmnél nem megszokott, de nem is idegen. Akinek van egy jó közepes filmismerete, annak semmi újat nem mutat. Viszont van egy nagyon erős jellegzetessége, ami engem váratlanul ért. Szemtelenül az arcunkba tolja - ráadásul egyből a legelején - Lola Créton üde testét. (Aki a forgatás idején éppen tizennyolc éves volt.) Nincs egy olyan jelenet amiben melltartót viselne, a javarészt csendes jelenetek beállításai középpontjában pedig mi más volna, mint az összes nyári ruhán átütő, ezerféle alakot felvevő mellbimbó. Az enyhén óvatos kifejezés lenne, ha azt mondanám, hogy vonzza a tekintetet, mert igen komoly erőfeszítés máshova nézni. Nyíltan a koncepció része, ami szemérmetlen, erkölcsileg megkérdőjelezhető, de kár tagadni: hatásos. Mindezek ellenére - vagy éppen ezek miatt - a különc karaktert maximálisan hozza, uralja a képet és a nézőt egyaránt. Egy amolyan bűnös élvezet érzést kölcsönöz a filmnek, de a lelkiismerettel való elszámolást is megkönnyíti, mert nem öncélú.
És ha belegondolok, hogy milyen messze van ez egy átlagos romantikus filmtől. Pedig ugyanarról szól, csak nem manipulatív. Nem mondanám kifejezetten realistának se, csupán a hangsúlyokat tolták el a válaszok helyett a kérdések felé. Roppant lényeges különbség. 8/10
Mia Hansen-Løve (2011)
A sok kitárulkozó beszéd helyett most az erős színészi jelenlét és a szép fényképezés került előtérbe. Francia filmnél nem megszokott, de nem is idegen. Akinek van egy jó közepes filmismerete, annak semmi újat nem mutat. Viszont van egy nagyon erős jellegzetessége, ami engem váratlanul ért. Szemtelenül az arcunkba tolja - ráadásul egyből a legelején - Lola Créton üde testét. (Aki a forgatás idején éppen tizennyolc éves volt.) Nincs egy olyan jelenet amiben melltartót viselne, a javarészt csendes jelenetek beállításai középpontjában pedig mi más volna, mint az összes nyári ruhán átütő, ezerféle alakot felvevő mellbimbó. Az enyhén óvatos kifejezés lenne, ha azt mondanám, hogy vonzza a tekintetet, mert igen komoly erőfeszítés máshova nézni. Nyíltan a koncepció része, ami szemérmetlen, erkölcsileg megkérdőjelezhető, de kár tagadni: hatásos. Mindezek ellenére - vagy éppen ezek miatt - a különc karaktert maximálisan hozza, uralja a képet és a nézőt egyaránt. Egy amolyan bűnös élvezet érzést kölcsönöz a filmnek, de a lelkiismerettel való elszámolást is megkönnyíti, mert nem öncélú.
És ha belegondolok, hogy milyen messze van ez egy átlagos romantikus filmtől. Pedig ugyanarról szól, csak nem manipulatív. Nem mondanám kifejezetten realistának se, csupán a hangsúlyokat tolták el a válaszok helyett a kérdések felé. Roppant lényeges különbség. 8/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése