Genova

Michael Winterbottom (2008)

Winterbottom rendezési szokásait ismerve, bármire lehet számítani. Jóra, rosszra, stílusban meg az tényleg akármire. Itt az anyuka elvesztése után lábadozó kétlányos, csonka család boldogulását örökítette meg, csak nem amerikai stílusban, mint a Hatalmas szív esetében, hanem autentikus európai módjára. És ez is működik neki. Nagy megfejtések és a hagyományos értelemben vett dráma nélkül, kis misztikum belecsempészésével csinál feszültséget. Sikerül elérnie, hogy átérezzem mindhármuk helyzetét és hogy együtt szorítsak értük. A oda-vissza csapongó vágás az egyszerű jeleneteket is érdekessé teszi. Mindig csak két helyszín között vált, és nagyon jó ritmusban, szóval ahelyett, hogy kizökkentene, egyszerre teszi átélhetővé több szereplő aktuális cselekedetét. Bravúros megoldás, ami sokat dob a nem túl újszerű történeten. Szép munka és azon ritka alkalmak egyike, amikor egyértelműen a rendezőt kell dicsérni. Simán újranéznám.   7/10