Maniac

Franck Khalfoun (2012)

A minőségi kivitelezés - mint stílus-alapkövetelmény - mellett a first person nézet okos és ötletes felhasználása, amit fel tud mutatni pozitívumként. Ezen felül nagyon középszerű, sőt, inkább bosszantó. Annyit mondanak neki, hogy "barátnő" és már heves, migrénes fejfájása van. Aha. Egy lakóházak gyűrűjében terpeszkedő parkolóban simán halálra szurkál egy sikoltozó nőt, majd megskalpolja, mindezt anélkül, hogy bárkinek feltűnne. Ahhaaaa... A frusztrációjának eredetét feltáró jelenetek hatásosak, mert pár erős képkockában sokat elmond egy kisfiú felnövéséről. A gyilkosságok pont ezek fényében értelmetlennek tűnnek, mert nem életszerűek, az a pár kis jelenet meg nagyon kevés magyarázatnak. Kicsit emlékeztet a gialloval való küzdelmemre, tehát felesleges is lenne tovább feszegetni a kérdést. Az ilyen előadásszerű koreográfiák nem nekem készültek. De nem megyek messze azzal sem, ha azt mondom, hogy nem haszna az emberiségnek a film elkészülte. Egy érzékeny lélek jellemfejlődésének meg főleg nem.   4/10