Blood Ties
Vérkötelék
Guillaume Canet (2013)
Guillaume Canet - aki valószínűleg az amerikai kommersz film imádatában nőtt fel - megunta, hogy az Hollywood nem hajlandó eleget tenni a vágyainak és elkezdte saját maga legyártani álmai filmjeit. Ő egy javíthatatlan álmodozó. Legjobban abból látszik, hogy utóbbi három filmjében, mindig hangyányit ugyan, de túllő a célon. Épp annyira, hogy túlzásnak lehessen mondani, de annyira már nem, hogy el is forduljon tőle az ember. Kicsit sok a dráma, kicsit nehezen hihető, viszont helyette roppant mód magával ragadó. Egyszerűen képtelenség haragudni rá, amikor a fullra járatott vizualitás mellé tökéletes, mélyre integrálódó popdalok alkotják a keretet. Ehhez még hozzácsap egy csomó karizmatikus színészt, akiket ráadásul vezetni is tud. Ezek mellett a legfontosabb, hogy hihetetlen érzéke van a megfelelő pillanatok megörökítéséhez. A legnagyobb gond pedig annyi, hogy már megint túl hosszú.
Francia ember menni amerika módra, tipikus 70-es évekbeli, bűnözésből kitörni próbáló családi krimi-drámát abszolvál. Nincs benne semmi eget rengető, sőt! Ugyanúgy maníros, ahogy az emlékezetünkben is élnek ezek a képek, ugyanúgy szűk látókörű, ahogy azok a filmek, amik előtt tiszteleg és így tovább. Mégis fantasztikusan működik. Ismeri a receptet és betartja a benne írtakat. Én meg is köszönöm neki, mert ahogy nézem ezt nem sokan tehették meg a bevételek és a kritikák alapján. 7/10
Guillaume Canet (2013)
Guillaume Canet - aki valószínűleg az amerikai kommersz film imádatában nőtt fel - megunta, hogy az Hollywood nem hajlandó eleget tenni a vágyainak és elkezdte saját maga legyártani álmai filmjeit. Ő egy javíthatatlan álmodozó. Legjobban abból látszik, hogy utóbbi három filmjében, mindig hangyányit ugyan, de túllő a célon. Épp annyira, hogy túlzásnak lehessen mondani, de annyira már nem, hogy el is forduljon tőle az ember. Kicsit sok a dráma, kicsit nehezen hihető, viszont helyette roppant mód magával ragadó. Egyszerűen képtelenség haragudni rá, amikor a fullra járatott vizualitás mellé tökéletes, mélyre integrálódó popdalok alkotják a keretet. Ehhez még hozzácsap egy csomó karizmatikus színészt, akiket ráadásul vezetni is tud. Ezek mellett a legfontosabb, hogy hihetetlen érzéke van a megfelelő pillanatok megörökítéséhez. A legnagyobb gond pedig annyi, hogy már megint túl hosszú.
Francia ember menni amerika módra, tipikus 70-es évekbeli, bűnözésből kitörni próbáló családi krimi-drámát abszolvál. Nincs benne semmi eget rengető, sőt! Ugyanúgy maníros, ahogy az emlékezetünkben is élnek ezek a képek, ugyanúgy szűk látókörű, ahogy azok a filmek, amik előtt tiszteleg és így tovább. Mégis fantasztikusan működik. Ismeri a receptet és betartja a benne írtakat. Én meg is köszönöm neki, mert ahogy nézem ezt nem sokan tehették meg a bevételek és a kritikák alapján. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése