Snowpiercer
Bong Joon Ho (2013)
Teljesen jogos a lelkes közönség, ez egy méltatlanul kis figyelmet kapott sci-fi. Ha már amúgy is a stílus évének titulálták a tavalyit, épp az egyik legjobbat felejtették le a listákról ezzel. Bár az is igaz, hogy egy csomó országban csak idén mutatják be.
De van egy bajom vele. Többet akartak kihozni belőle, mint ami. Az egyik leggyakoribb sci-fi probléma, ha túl sokat akarnak markolni. Merni kell kicsinek lenni, merni kell engedni a józan észnek, mert két szék közt a padlóra kerül az élmény. Megvan az izgalmas történet, az akciók, a fordulatosság, az érdekes karakterek, de beleesik abba a hibába, hogy meg akar felelni a mainstream mozi alapfeltételeinek.
Amíg a végjátékig el nem jutunk, végig ott van a rejtély, ami hajtja előre a sztorit. Chris Evans monológja ledöbbentő és hatásos. Aztán ami előtte érdekessé tette (olvadás, Wilford misztikuma), hirtelen valósággá válik és kicsit sok lesz. Még addig is hihető, hogy összejátszottak az öreggel (vagy mégsem?), de hogy miért kell bármiféle meggondolást nélkülözve, azonnal a biztos halálba küldeni az egész vonatot, azt már nem tudom. Túl sok kérdés merül fel. Bár mondhatjuk, hogy ilyen az élet, nem kell mindennek kiszámíthatónak, sablonosnak lennie.
Csak az a baj, hogy van még egy nagy hibája. Nem értem a jegesmedvét sem. Már az elején nyilvánvalóvá tették, hogy minden élet elpusztult a földön. Felteszik, hogy mégis tévedtek. Azt mondják egyre melegebb van, azt mondják mégis van élet. De ha reálisan nézzük, mi maradhatott meg a jegesmedvéken kívül? Se növény, se állat. Ők meg ott állnak ketten (meg esetleg még pár ember megmaradhatott ha nagyon nagy szerencséjük van). Mennyi az esélyük az egy hónapnál hosszabb életben maradásra? Elárulom: semennyi. Nem értem, hogy ezzel mi volt a cél. Vagyis nem akarom érteni. Ez nekem már nagyon sok az furcsaságból.
Mindezzel együtt egy kötelező filmélmény, a létjogosultsága semmiképpen nincs megkérdőjelezve. Egy klasszikusnak mondható sci-fi történet találkozik a távol-keleti agytekervények okozta csavarodással. Igazi különlegesség. 7/10
– Az akciójeleneteknél azért nagyon nincsenek a helyzet magaslatán. Az álló kamera hirtelen elkezd rángatózni az események hatására. Kicsivel később a lassított felvételben nagyon amatőr módon távol esnek az ütések és a vágások a megcélzott személytől. Azért csak meghalnak azok is akiket meglegyintettek.
– Amikor Jamie Bell meglátja, hogy az imádott vezére magára hagyja, hátat fordítva próbál elmenekülni a kést a nyakához tartó embertől. WTF?
– Beltrami ezt a zenét gondolom egy nap alatt hozta össze, mert annyira jellegtelen és háttérbe húzódó, hogy talán még az is jobb lett volna, ha nem szól semmi.
+ A sulivagon Falloutot idéző hangulata telitalálat, a film legüdítőbb, legjobban eltalált része.
Teljesen jogos a lelkes közönség, ez egy méltatlanul kis figyelmet kapott sci-fi. Ha már amúgy is a stílus évének titulálták a tavalyit, épp az egyik legjobbat felejtették le a listákról ezzel. Bár az is igaz, hogy egy csomó országban csak idén mutatják be.
De van egy bajom vele. Többet akartak kihozni belőle, mint ami. Az egyik leggyakoribb sci-fi probléma, ha túl sokat akarnak markolni. Merni kell kicsinek lenni, merni kell engedni a józan észnek, mert két szék közt a padlóra kerül az élmény. Megvan az izgalmas történet, az akciók, a fordulatosság, az érdekes karakterek, de beleesik abba a hibába, hogy meg akar felelni a mainstream mozi alapfeltételeinek.
Amíg a végjátékig el nem jutunk, végig ott van a rejtély, ami hajtja előre a sztorit. Chris Evans monológja ledöbbentő és hatásos. Aztán ami előtte érdekessé tette (olvadás, Wilford misztikuma), hirtelen valósággá válik és kicsit sok lesz. Még addig is hihető, hogy összejátszottak az öreggel (vagy mégsem?), de hogy miért kell bármiféle meggondolást nélkülözve, azonnal a biztos halálba küldeni az egész vonatot, azt már nem tudom. Túl sok kérdés merül fel. Bár mondhatjuk, hogy ilyen az élet, nem kell mindennek kiszámíthatónak, sablonosnak lennie.
Csak az a baj, hogy van még egy nagy hibája. Nem értem a jegesmedvét sem. Már az elején nyilvánvalóvá tették, hogy minden élet elpusztult a földön. Felteszik, hogy mégis tévedtek. Azt mondják egyre melegebb van, azt mondják mégis van élet. De ha reálisan nézzük, mi maradhatott meg a jegesmedvéken kívül? Se növény, se állat. Ők meg ott állnak ketten (meg esetleg még pár ember megmaradhatott ha nagyon nagy szerencséjük van). Mennyi az esélyük az egy hónapnál hosszabb életben maradásra? Elárulom: semennyi. Nem értem, hogy ezzel mi volt a cél. Vagyis nem akarom érteni. Ez nekem már nagyon sok az furcsaságból.
Mindezzel együtt egy kötelező filmélmény, a létjogosultsága semmiképpen nincs megkérdőjelezve. Egy klasszikusnak mondható sci-fi történet találkozik a távol-keleti agytekervények okozta csavarodással. Igazi különlegesség. 7/10
– Az akciójeleneteknél azért nagyon nincsenek a helyzet magaslatán. Az álló kamera hirtelen elkezd rángatózni az események hatására. Kicsivel később a lassított felvételben nagyon amatőr módon távol esnek az ütések és a vágások a megcélzott személytől. Azért csak meghalnak azok is akiket meglegyintettek.
– Amikor Jamie Bell meglátja, hogy az imádott vezére magára hagyja, hátat fordítva próbál elmenekülni a kést a nyakához tartó embertől. WTF?
– Beltrami ezt a zenét gondolom egy nap alatt hozta össze, mert annyira jellegtelen és háttérbe húzódó, hogy talán még az is jobb lett volna, ha nem szól semmi.
+ A sulivagon Falloutot idéző hangulata telitalálat, a film legüdítőbb, legjobban eltalált része.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése