Big Bad Wolves
Csúnya, gonosz bácsik
Aharon Keshales, Navot Papushado (2013)
Vajon mi az oka a bosszúfilmek térnyerésének? Nyilván minden emberben benne van a hajlam és nap mint nap eljátszunk a gondolattal. Apró-cseprő problémáktól kezdve, legyen akár szó életeket romba döntő nyomorúságról, de a legritkább esetben komoly a szándék. Bizony, van előnye a modern, civilizált társadalomnak és az épp ilyen téren érhető tetten. Filmen persze bármit lehet, és néha tényleg nagyon jó eljátszani a gondolattal. Mi lenne ha mégis megtenném?
Példák nélkül, nagy merészség nem kell hozzá, hogy kijelentsem: vannak művészi szintre emelt, a bosszú témájával foglalkozó filmek. Ezeket ha kiragadjuk a saját, torz környezetükből, legtöbbször banális, nevetségesen valószerűtlen történetet kapunk. Az életben a bosszú keserű, nyomorúságos és visszavonhatatlan. Ha mégis vesszük a kézenfekvő példát: Tarantino miért nem tud másról filmet készíteni? A tökélyre fejlesztett, ellenállhatatlanul gyakorlatias stílusán az első jelentősebb csorbát én abban látom, hogy nem tud elszakadni ettől a rögeszméjétől. Brillírozó sztárok, frappáns párbeszédek ide vagy oda, én legközelebb már nem biztos, hogy olyan lelkes leszek, ha még egy bőrt le akar húzni erről a témáról.
Nagy csinnadrattával robbant be ez az izraeli krimi-thriller-komédia. Tarantino szerint az év legjobb filmje, mely kijelentés, a korábbi listáit látva, erősen fenntartásokkal kezelendő, de erre kétség kívül rengeteg ember felkapja a fejét. Sajnos hiába. Újszerű a hangvétel, mert más a környezet és ezzel párhuzamosan a humor is kicsit más tónusú a megszokott amerikai és európai vonalhoz képest. A történet viszont abszolút a trendi vonalat viszi, az egyszerű, könnyen variálható krimi sémára épül. A megkapónak semmiképpen nem nevezhető fényképezés és a témához nagyon nem passzoló zene kettőse olcsósítja a minőségérzetet és egyben kisemmizi az időtöltésre így nem alkalmas kiállásokat. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy egyáltalán morálisan mennyire megkérdőjelezhető az effajta humor. 5/10
Hint: Nagyon
Aharon Keshales, Navot Papushado (2013)
Vajon mi az oka a bosszúfilmek térnyerésének? Nyilván minden emberben benne van a hajlam és nap mint nap eljátszunk a gondolattal. Apró-cseprő problémáktól kezdve, legyen akár szó életeket romba döntő nyomorúságról, de a legritkább esetben komoly a szándék. Bizony, van előnye a modern, civilizált társadalomnak és az épp ilyen téren érhető tetten. Filmen persze bármit lehet, és néha tényleg nagyon jó eljátszani a gondolattal. Mi lenne ha mégis megtenném?
Példák nélkül, nagy merészség nem kell hozzá, hogy kijelentsem: vannak művészi szintre emelt, a bosszú témájával foglalkozó filmek. Ezeket ha kiragadjuk a saját, torz környezetükből, legtöbbször banális, nevetségesen valószerűtlen történetet kapunk. Az életben a bosszú keserű, nyomorúságos és visszavonhatatlan. Ha mégis vesszük a kézenfekvő példát: Tarantino miért nem tud másról filmet készíteni? A tökélyre fejlesztett, ellenállhatatlanul gyakorlatias stílusán az első jelentősebb csorbát én abban látom, hogy nem tud elszakadni ettől a rögeszméjétől. Brillírozó sztárok, frappáns párbeszédek ide vagy oda, én legközelebb már nem biztos, hogy olyan lelkes leszek, ha még egy bőrt le akar húzni erről a témáról.
Hint: Nagyon
Megjegyzések
Megjegyzés küldése