Blue Ruin

Jeremy Saulnier (2013)

Bosszú, ahogy még sohasem láttad. Realistán, kegyetlenül. Úgy, ahogy Tarantino vagy a Coen tesók sohasem fogják látni. Poénnak, üdvözülésnek nyoma sincs. Nyomban lerántja a leplet az összes, a bosszút hamisan elégtételnek beállító filmről. Egy kis ember nagy drámája, lélegzetelállítóan emberi megnyilvánulásokkal. Minden apró rezdülés arra tényre mutat rá, hogy egy hétköznapi ember élete is bármikor vakvágányra futhat. Belekerül egy olyan spirálba, amiből nincs kiút. Ami egyszer megtörtént, megtörtént. Kontrollálhatatlanul haladnak tovább az események, a felkészületlen főhős pedig rendre újabb és újabb hibákba esik bele, hogy végül bekövetkezzen az elkerülhetetlen...
Tipikusan az a film, amiről jobb semmit sem tudni. Már így is túl sokat árultam el, de talán még nem késő. Szaladjon mindenki megnézni, mert ez kötelező! Úgy kellett a filmvilágnak, mint egy falat kenyér.   8/10

Érdekes összevetés a hasonlóképpen - de teljesen más stílusban - zseniális In the Bedroommal, ahol a hétköznapi ember (az ittenivel ellentétben) nem szétesik a szomorúság és a düh gyilkos kombinációjától, hanem összerántja magát amennyire csak tudja és elköveti a tökéletes bűntényt.