Kaze Tachinu
Szél támad
Hayao Miyazaki (2013)
Szél támad. Micsoda ragyogó szófordulat. Sokat sejtet, az ismeretlenbe hívogat. Valami fontosnak a kezdete. "Feltámad a szél, meg kell próbálni élni." Az Életre hív. Jöjjön bármi, élni kell. Meg kell próbálni, más nincs, még valami jó is történhet.
Valahol a film harmada fele lehetett amikor először éreztem teljes erőből elszorulni a torkomat. Onnantól kezdve egészen a végéig, bármelyik pillanatban képes lettem volna bömbölve sírni. Most is, ahogy csak rátéved a gondolatom. Szavakba önteni nem igazán lehet, csak az érzést lehet megpróbálni leírni. Az érzés az, amikor egyszerre annyi visszaigazolást kapsz arról, amit az életről tapasztaltál, hogy nem tudod másképp feldolgozni. A történet taglalása nélkül nehéz bármit írni róla, de legyen elég annyi, hogy Hayao Miyazaki képes volt arra, hogy egy két órás filmben (animációs filmben!) összegezze munkásságát annak legfontosabb szimbólumaival (repülés, szerelem, háború, álmok), a saját élete meghatározó eseményeit (anyja tüdőbetegsége, apja repülőgép-tervező) beültesse egy fontos történelmi személy életrajzába (Horikosi Dzsiro a második világháborús japán repülők tervezője), kontextusba helyezze a háborúra készülő Japánban, egyből reflektáljon is rá ("Egy sem tért vissza közülük."), ezek köré szője a szerelmet, mint az élet leginkább megkerülhetetlen, legintenzívebb szakaszát, ráhúzza a gyerekkori álomképekből felépített szerkezetre, és mindezt úgy, hogy az egész egy gyémánt szilárdságúan koherens egésszé váljon. A viszontagságok, az élet folyton előkerülő ellentmondásai dacára épp az élni akarásról szól. Csak hát az életről nem lehet röviden, kijelentő módban beszélni, ezért közben a megszállottságról, a szerelem ambivalens érzéseiről, az önzésről, az odaadásról, az álmok valóra váltásáról és az életben való csalódásról is szól. Az élet tanulságairól, egy élet összegzéséről. A legmélyebb tisztelettel csak annyit tudok mondani: Gyönyörű! 10/10
Hayao Miyazaki (2013)
Szél támad. Micsoda ragyogó szófordulat. Sokat sejtet, az ismeretlenbe hívogat. Valami fontosnak a kezdete. "Feltámad a szél, meg kell próbálni élni." Az Életre hív. Jöjjön bármi, élni kell. Meg kell próbálni, más nincs, még valami jó is történhet.
Valahol a film harmada fele lehetett amikor először éreztem teljes erőből elszorulni a torkomat. Onnantól kezdve egészen a végéig, bármelyik pillanatban képes lettem volna bömbölve sírni. Most is, ahogy csak rátéved a gondolatom. Szavakba önteni nem igazán lehet, csak az érzést lehet megpróbálni leírni. Az érzés az, amikor egyszerre annyi visszaigazolást kapsz arról, amit az életről tapasztaltál, hogy nem tudod másképp feldolgozni. A történet taglalása nélkül nehéz bármit írni róla, de legyen elég annyi, hogy Hayao Miyazaki képes volt arra, hogy egy két órás filmben (animációs filmben!) összegezze munkásságát annak legfontosabb szimbólumaival (repülés, szerelem, háború, álmok), a saját élete meghatározó eseményeit (anyja tüdőbetegsége, apja repülőgép-tervező) beültesse egy fontos történelmi személy életrajzába (Horikosi Dzsiro a második világháborús japán repülők tervezője), kontextusba helyezze a háborúra készülő Japánban, egyből reflektáljon is rá ("Egy sem tért vissza közülük."), ezek köré szője a szerelmet, mint az élet leginkább megkerülhetetlen, legintenzívebb szakaszát, ráhúzza a gyerekkori álomképekből felépített szerkezetre, és mindezt úgy, hogy az egész egy gyémánt szilárdságúan koherens egésszé váljon. A viszontagságok, az élet folyton előkerülő ellentmondásai dacára épp az élni akarásról szól. Csak hát az életről nem lehet röviden, kijelentő módban beszélni, ezért közben a megszállottságról, a szerelem ambivalens érzéseiről, az önzésről, az odaadásról, az álmok valóra váltásáról és az életben való csalódásról is szól. Az élet tanulságairól, egy élet összegzéséről. A legmélyebb tisztelettel csak annyit tudok mondani: Gyönyörű! 10/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése