Under the Skin
A felszín alatt
Jonathan Glazer (2013)
Kezdjük egyből a ScarJo jelenséggel. Jó. Ő azért még mindig jó. Az utóbbi időben egy alternatív, a pórnép számára könnyebben elérhető ideállá nőtte ki magát. Ezzel párhuzamosan és természetesen kötelező érvénnyel, nagyon nagy lett az arca. Nem feltétlen lenne ezzel baj, de az ő girlnextdoor image-éből egy lépésben átugorva, egyáltalán nem hiteles. Ugyanakkor tovább erősíti bennem a gépezet azon visszatetsző oldalának gondolatát, miszerint mindenkit meg lehet csinálni.
A jó hír viszont az, hogy közben nem szűnt meg színésznőnek lenni. Fejlődése szempontjából erősen megkérdőjelezhetőek a filmválasztásai, de felvillanásai azért mindig vannak. Még nincs teljesen elveszve. Ebben a filmben egyértelműen a pozitívumok közé sorolható a játéka. A fogalom nélküli földönkívülit igen meggyőzően adja. És persze nem lehet elmenni a merészsége mellett sem. Tetőtől talpig közszemlére teszi magát és ez tényleg bátor cselekedet (meg ostoba, de ezt az oldalát most hagyjuk). Mert hát az adottságaihoz képest tényleg tökéletes az alakja, csak hát az adottságai a hivatalosan elfogadott ideálhoz képest nagyon messze vannak.
Nagyon vártam már ezt a filmet. Glazer előző darabjai egyediek és nagyon elvetemültek. Most se ismétli önmagát, teljesen más irányt vesz, csupán az extremitás maradt meg. Szerencsére. Sajnos a felfokozott elvárásoknak nem tudott megfelelni, ahogy általában ez lenni is szokott. Pont az ellenkezőjéért szoktam sírni, de Glazer túl sokat bíz a fantáziára. Kicsit céltalannak tűnik. Főleg az ismétlődő, eseménytelen jeleneteknek köszönhetően; egyúttal lehetne rövidebb is. Más hibát nem igen lehet találni, talán a zenehasználat következetlensége volt még furcsa számomra. A fényképezés gyönyörű, a vizualitás minden téren első osztályú, értem ezalatt az extrém helyszínek és a hétköznapiság keveredését.
Hibái ellenére nagyon izgalmas és érdekes élmény, amit egyszer mindenképpen látni kell. Idővel lehet, hogy jobbá érik, és könnyen lehet az is, hogy újranézve, az ismeretlen kizárásával jelentősen többet tud adni. Tényszerű Zoltánt hallották. 7/10
Jonathan Glazer (2013)
Kezdjük egyből a ScarJo jelenséggel. Jó. Ő azért még mindig jó. Az utóbbi időben egy alternatív, a pórnép számára könnyebben elérhető ideállá nőtte ki magát. Ezzel párhuzamosan és természetesen kötelező érvénnyel, nagyon nagy lett az arca. Nem feltétlen lenne ezzel baj, de az ő girlnextdoor image-éből egy lépésben átugorva, egyáltalán nem hiteles. Ugyanakkor tovább erősíti bennem a gépezet azon visszatetsző oldalának gondolatát, miszerint mindenkit meg lehet csinálni.
A jó hír viszont az, hogy közben nem szűnt meg színésznőnek lenni. Fejlődése szempontjából erősen megkérdőjelezhetőek a filmválasztásai, de felvillanásai azért mindig vannak. Még nincs teljesen elveszve. Ebben a filmben egyértelműen a pozitívumok közé sorolható a játéka. A fogalom nélküli földönkívülit igen meggyőzően adja. És persze nem lehet elmenni a merészsége mellett sem. Tetőtől talpig közszemlére teszi magát és ez tényleg bátor cselekedet (meg ostoba, de ezt az oldalát most hagyjuk). Mert hát az adottságaihoz képest tényleg tökéletes az alakja, csak hát az adottságai a hivatalosan elfogadott ideálhoz képest nagyon messze vannak.
Nagyon vártam már ezt a filmet. Glazer előző darabjai egyediek és nagyon elvetemültek. Most se ismétli önmagát, teljesen más irányt vesz, csupán az extremitás maradt meg. Szerencsére. Sajnos a felfokozott elvárásoknak nem tudott megfelelni, ahogy általában ez lenni is szokott. Pont az ellenkezőjéért szoktam sírni, de Glazer túl sokat bíz a fantáziára. Kicsit céltalannak tűnik. Főleg az ismétlődő, eseménytelen jeleneteknek köszönhetően; egyúttal lehetne rövidebb is. Más hibát nem igen lehet találni, talán a zenehasználat következetlensége volt még furcsa számomra. A fényképezés gyönyörű, a vizualitás minden téren első osztályú, értem ezalatt az extrém helyszínek és a hétköznapiság keveredését.
Hibái ellenére nagyon izgalmas és érdekes élmény, amit egyszer mindenképpen látni kell. Idővel lehet, hogy jobbá érik, és könnyen lehet az is, hogy újranézve, az ismeretlen kizárásával jelentősen többet tud adni. Tényszerű Zoltánt hallották. 7/10
Igen fején találtad a szöget a végén, te általában tényszerűen írsz, ellentétben velem aki a megfoghatatlan emocionálisan leképzett benyomások oldaláról tekintem a dolgokat (néha saját magamtól fáradok). Egyébiránt Scarletet elég sokáig nem néztem semmibe, de rá kellett jönnöm hogy ő amolyan "kapocs személyiség". A tehetség ötvöződik egy amolyan amerikai álom kisugárzással. Hülye hasonlat de zenében Lana Del Rey pont ugyanez. Jól van ez így, ez korunk terméke, és még praktikus is a kecske és a káposzta jelenség által. Mi sznobok/álsznobok:) ugyanúgy el vagyunk ezzel, mint aki megelégedik azzal amit adnak neki. Ez a film egyébként nekem is ott van a megnézendők között, de eddig nem találtam (akkor most már fenn van).
VálaszTörlésAmúgy nem tudom, hogy miért van így, mert alapból totál érzelmes, empatikus beállítottságú vagyok. :)
TörlésJó hasonlat Lana Del Rey.
sznobok/álsznobok :D