Star Wars: The Last Jedi
Star Wars: Az utolsó Jedik
Rian Johnson (2017)
Hála a jó égnek, végre láthattam egy blockbustert, amit bármilyen fenntartás nélkül tudok imádni. Utoljára a Mad Max: Fury Road volt ilyen, de előtte nagyon messzire kéne menni a keresésben. Ha az újkori Star Wars filmekkel vetem össze, még kotrasztosabb a különbség. Mert itt nincs ugrabugrálás a térben, bántó logikai bukfencek (milyen kézzel fogható a menekülés és a sarokbaszorítottság a Force Awakens bolgyóról bolygóra való váltogatásaihoz képest), kibogozhatatlan motivációjú karakterek, giccses szentimentalizmus vagy sehova se tartó, üres cliffhanger jellegű kérdőjelek (igen, rád nézek J.J.). Helyette viszont van kudarcra kifutó mellékszál, belső ellentétek, merész poénok, ütős és kiszámíthatatlan (!) fordulatok, válaszok (köszönöm!) és visszatér végre a spiritualitás is. Kylo Ren és Rey izgalmas, vívódó, érző ikonokká érnek, Luke, Leia, Poe, Finn és az újonnan csatlakozók is mind izgalmasak és fontos szerepeket töltenek be. Finally, it all makes sense! Komolyan vehető, de kellően könnyed és ilyen hosszban is rettentő szórakoztató, mert kiválóan használja ki az időt és mellette mégis pörgős, egységes és kiegyensúlyozot. Sokaknál biztos kicsapja a biztosíték példaul Hux parodisztikus szerepe, de tegye fel a kezét, aki szerint nem állja meg a helyét bármely törtető elnyomó kifigurázására.
Elmondhatatlanul örülök, hogy mertek végre egy gigaprojektben más hangnemet megütni. Szinte egyedülálló, hogy nem a középszer felé fordul egy ilyen sokadik rész egy franchise-ban. Nem azt mondom, hogy formabontó lenne bármilyen téren, de ha azt nézzük, hogy pl. a Marvelnél mennyire egy kaptafára készül az összes film, ahhoz képest ez kvázi egy szerzői film. Érezni, hogy most valahogy egyensúlyra lelt a produceri oldal és az írás/rendezés. Bár nem sokat fizettem volna érte, de Rian Johnson tényleg beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Megtalálta az egyensúlyt. Úgy rakta össze a kirakóst, hogy ugyanazokból az elemekből építkezik, mint bárki ebben a franchise-ban, de az összképet tekintve mégis egy teljesen újszerű színezetet tudott elérni vele.
Viszont ebből sajnos egyből következik, hogy most nem nagyon lennék J.J Abrams helyében. Már előre félek a folytatástól, mert egyáltalán nem látom benne a lehetőséget, hogy ehhez egy picit is fel tudjon érni. Rápillantva az Episode IX imdb lapjára, már attól összeszorul a gyomrom, hogy külön ablakot kell nyitni, hogy megtudjam kik írják. De nem kesergek. Egy film erejéig végre rossz szájíz nélkül váltam lelkes kisgyerekké, és ezt nagyon köszönöm! This time, the force is really with us! 9/10
+ Szerény véleményem szerint Kylo Ren a legjobb karakter eddig az egész univerzumban.
± A kivitelezés lényegében hibátlan. Pár jelenetben szúrja a szemet a cgi, de alapvetően ezzel sincs baj.
Rian Johnson (2017)
Hála a jó égnek, végre láthattam egy blockbustert, amit bármilyen fenntartás nélkül tudok imádni. Utoljára a Mad Max: Fury Road volt ilyen, de előtte nagyon messzire kéne menni a keresésben. Ha az újkori Star Wars filmekkel vetem össze, még kotrasztosabb a különbség. Mert itt nincs ugrabugrálás a térben, bántó logikai bukfencek (milyen kézzel fogható a menekülés és a sarokbaszorítottság a Force Awakens bolgyóról bolygóra való váltogatásaihoz képest), kibogozhatatlan motivációjú karakterek, giccses szentimentalizmus vagy sehova se tartó, üres cliffhanger jellegű kérdőjelek (igen, rád nézek J.J.). Helyette viszont van kudarcra kifutó mellékszál, belső ellentétek, merész poénok, ütős és kiszámíthatatlan (!) fordulatok, válaszok (köszönöm!) és visszatér végre a spiritualitás is. Kylo Ren és Rey izgalmas, vívódó, érző ikonokká érnek, Luke, Leia, Poe, Finn és az újonnan csatlakozók is mind izgalmasak és fontos szerepeket töltenek be. Finally, it all makes sense! Komolyan vehető, de kellően könnyed és ilyen hosszban is rettentő szórakoztató, mert kiválóan használja ki az időt és mellette mégis pörgős, egységes és kiegyensúlyozot. Sokaknál biztos kicsapja a biztosíték példaul Hux parodisztikus szerepe, de tegye fel a kezét, aki szerint nem állja meg a helyét bármely törtető elnyomó kifigurázására.
Elmondhatatlanul örülök, hogy mertek végre egy gigaprojektben más hangnemet megütni. Szinte egyedülálló, hogy nem a középszer felé fordul egy ilyen sokadik rész egy franchise-ban. Nem azt mondom, hogy formabontó lenne bármilyen téren, de ha azt nézzük, hogy pl. a Marvelnél mennyire egy kaptafára készül az összes film, ahhoz képest ez kvázi egy szerzői film. Érezni, hogy most valahogy egyensúlyra lelt a produceri oldal és az írás/rendezés. Bár nem sokat fizettem volna érte, de Rian Johnson tényleg beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Megtalálta az egyensúlyt. Úgy rakta össze a kirakóst, hogy ugyanazokból az elemekből építkezik, mint bárki ebben a franchise-ban, de az összképet tekintve mégis egy teljesen újszerű színezetet tudott elérni vele.
Viszont ebből sajnos egyből következik, hogy most nem nagyon lennék J.J Abrams helyében. Már előre félek a folytatástól, mert egyáltalán nem látom benne a lehetőséget, hogy ehhez egy picit is fel tudjon érni. Rápillantva az Episode IX imdb lapjára, már attól összeszorul a gyomrom, hogy külön ablakot kell nyitni, hogy megtudjam kik írják. De nem kesergek. Egy film erejéig végre rossz szájíz nélkül váltam lelkes kisgyerekké, és ezt nagyon köszönöm! This time, the force is really with us! 9/10
+ Szerény véleményem szerint Kylo Ren a legjobb karakter eddig az egész univerzumban.
± A kivitelezés lényegében hibátlan. Pár jelenetben szúrja a szemet a cgi, de alapvetően ezzel sincs baj.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése