The Miseducation of Cameron Post
Cameron Post rossz nevelése
Elsősorban abban szimpatikusabb, hogy teljesen háttérbe szorítja a saját egyéniségét. Hivalkodásmentes. A történet persze abszolút az ő egójának megfelelően kiválasztott írás, na de ettől autentikus egy filmes. Állandó sorozatos írótársával teljesen alárendelték magukat a történet igényeinek, és tették mindezt úgy, hogy közben egy vérprofi, modern filmet kanyarítottak. Egységes, kerek és folyamatosan, gördülékenyen halad a giccset magától kellő távolságra eltartó dramaturgiai íven. Okosan rövidre és velősre lett vágva, mégsem túlzsúfolt vagy sűrű, hanem inkább kényelmes középtempóban halad. Van idő megízlelni amit lehet. A remek hangulatot alapozó, a karakterek jellemét mélyítő, apró plusz információkat elhintő jelenetecskék, a zseniális aláfestő zenék és a kis képzelgések zseniális vágómunkája mind-mind megerősítik ezt az egyébként is nagyon okos és gondolatébresztő történetet.
Az elején talán kicsit még fellengzősen, cinikusan indul neki, hogy milyen elmaradott, nevetséges eszmékkel próbálkoztak 25 éve. Ám aztán szépen kifejti a karaktereket és mélyebbre ás a lelkekben, megmutatva, hogy balgaság bárkit sztereotip szemüvegen keresztül, előre megítélni. A három főbb szereplő, akik végül egymás mellett kötnek ki, egytől egyig példaképnek való, önmagukhoz végig hűnek maradni képes, határozott, őszinte, érett gondolkodású és nyitott fiatalok. Őszintén mondom, bárcsak én is ilyen le(he)ttem volna amikor annyi idős voltam mint ők. A film a tempójának megfelelően egy visszafogott, de érzelmileg igen intenzív élményt nyújtó, a szereplők részéről komoly elköteleződést és bátorságot igénylő, do the right thing pillanattal ér véget. Nagy lépés nekik és egy kis lépés a világnak, hogy sokkal jobb hely lehessen.
Minden percét imádtam. Chloë Grace Moretz most először meggyőző. Kiváló alakítást nyújt, de a társai is mind jók. Azt hiszem elég sokat elmond a filmmel kapcsolatos élményemről, hogy egészen a stáblistáig nem jutott eszembe, hogy megint egy homo coming of age filmet néztem. Pedig mostanában ugye akad pár ilyen. 8/10
Desiree Akhavan (2018)
Jól van Desiree, menni fog ez. A Cameron Post minden tekintetben több szinttel jobb film, mint a debütáló egészestése, az Appropiate Behavior.
Elsősorban abban szimpatikusabb, hogy teljesen háttérbe szorítja a saját egyéniségét. Hivalkodásmentes. A történet persze abszolút az ő egójának megfelelően kiválasztott írás, na de ettől autentikus egy filmes. Állandó sorozatos írótársával teljesen alárendelték magukat a történet igényeinek, és tették mindezt úgy, hogy közben egy vérprofi, modern filmet kanyarítottak. Egységes, kerek és folyamatosan, gördülékenyen halad a giccset magától kellő távolságra eltartó dramaturgiai íven. Okosan rövidre és velősre lett vágva, mégsem túlzsúfolt vagy sűrű, hanem inkább kényelmes középtempóban halad. Van idő megízlelni amit lehet. A remek hangulatot alapozó, a karakterek jellemét mélyítő, apró plusz információkat elhintő jelenetecskék, a zseniális aláfestő zenék és a kis képzelgések zseniális vágómunkája mind-mind megerősítik ezt az egyébként is nagyon okos és gondolatébresztő történetet.
Az elején talán kicsit még fellengzősen, cinikusan indul neki, hogy milyen elmaradott, nevetséges eszmékkel próbálkoztak 25 éve. Ám aztán szépen kifejti a karaktereket és mélyebbre ás a lelkekben, megmutatva, hogy balgaság bárkit sztereotip szemüvegen keresztül, előre megítélni. A három főbb szereplő, akik végül egymás mellett kötnek ki, egytől egyig példaképnek való, önmagukhoz végig hűnek maradni képes, határozott, őszinte, érett gondolkodású és nyitott fiatalok. Őszintén mondom, bárcsak én is ilyen le(he)ttem volna amikor annyi idős voltam mint ők. A film a tempójának megfelelően egy visszafogott, de érzelmileg igen intenzív élményt nyújtó, a szereplők részéről komoly elköteleződést és bátorságot igénylő, do the right thing pillanattal ér véget. Nagy lépés nekik és egy kis lépés a világnak, hogy sokkal jobb hely lehessen.
Minden percét imádtam. Chloë Grace Moretz most először meggyőző. Kiváló alakítást nyújt, de a társai is mind jók. Azt hiszem elég sokat elmond a filmmel kapcsolatos élményemről, hogy egészen a stáblistáig nem jutott eszembe, hogy megint egy homo coming of age filmet néztem. Pedig mostanában ugye akad pár ilyen. 8/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése