Star Wars: The Rise of Skywalker
Star Wars: Skywalker kora
J.J. Abrams (2019)
A Disney legnagyobb gondja, hogy fél. (Tudom, nagyon okos vagyok.) Első és legfontosabb hibája, hogy nem íratta meg egyben a trilógiát. Máig nem fér a fejembe, hogy mi vezérelte őket egy külön-külön, egymás után megírandó trilógia létrehozására, mikor a világ első számú aranytojást tojó tyúkjára tettek éppen szert... J.J. Abrams megalkuvó, a karakterek kivételével fantáziátlan, beetető első része után a tökös Rian Johnson félresöpörte a neki nem tetsző elemeket (teljesen jogosan és egyben felelőtlenül), hogy annak rendje és módja szerint valami újat és korszerűt hozzon létre. De mivel az anyacég újfent megijedt a gerjedő indulatoktól, a senkiházi Trevorrow kipenderítése után inkább a nézőket kiszolgáló, kompromisszumkészebb Abrams-t választotta... Aki viszont meglepő módon, most életében először összeszedte magát, és voltannyira merész és bátor képe kvázi semminek nézni Johnson filmjét és úgy folytatni a történetet, ahogy valószínűleg eredetileg is szerette volna. Kifoltozta a lukakat, két és fél óra pörgésre duzzasztotta, aztán hadd szóljon. Hát sülhet ki ebből valami jó?
Úgy néz ki, hogy igen. Ha nem is inspiráló, de a hozzáadott körítés, elsősorban a látvány, tényleg lenyűgöző. Sötét, vad, grandiózus és hibátlanul megrajzolt. Válaszokat kapunk a kérdésekre (ez is eshet jól, én is most tudtam meg), a Johnson által felbolygatott verzió és J.J.-é közti lukakat korrektül betömködi, és olyan veszett száguldásba hajszolja a karaktereit, hogy ne legyen idő merengeni a miérteken... Az én élményem arról tanúskodik, hogy próbáljunk meg kicsit lazítani a befeszült idegeinken, amik már akkor izzásnak indulnak, mikor a Star szócska halkan elhangzik. A kritikákat átfutva, már szinte csak szégyellve magam merem kijelenteni, hogy a film javát igencsak élveztem. Ha nem vizsgálom a mindfuck pálfordulást (ugyan mi értelme lenne?), ami konkrétan már a gördülő felirattól kezdve elindul, a film önmagában egész jól működik. Jobban mondva működget. A jelenetek dinamikája helyenként kifejezetten magával ragadó, a látvány mellet pedig Rey és Kylo párosa viszi a hátán a történetet... A ki hogyan került hova és a miért pont akkor jellegű problémákat viszont valóban nem érdemes feszegetni. A vágásban egy nyugodtabb filozófiát követve sokkal hatásosabb és kevésbé kusza lehetett volna. Az erő használatát tekintve meg sokkal vadabb dolgok történnek, mint eddig bármikor, de mondjuk mikor jönnének elő ezzel, ha nem egy 9., záró epizódban.
A befejezésben kissé elszomorít, hogy nem az marad életben, akivel egy sokkal izgalmasabb utóéletet lehetne elképzelni. Az ilyesmihez J.J. nem elég merész. Meg hát egyébként is. Attól, hogy élvezhetőre kanyarintott egy alapvetően középszerű, múltba révedő történetet, attól még egy fikarcnyit sem nőtt a szememben. Azt hogy jeleneteket tud rendezni, azt eddig is tudtam... Könnyen lehet, hogy másodjára nálam is elromlik, de addig had értetlenkedjek kicsit az embereken, akik a full szolgai fan service Force Awakenst éltették, most meg vagdalkoznak és mindenkit előszednek dühükben. Némileg ironikusnak érzem. Tetszettek volna anno szólni, és akkor most nem itt tartanánk. 7/10
J.J. Abrams (2019)
A Disney legnagyobb gondja, hogy fél. (Tudom, nagyon okos vagyok.) Első és legfontosabb hibája, hogy nem íratta meg egyben a trilógiát. Máig nem fér a fejembe, hogy mi vezérelte őket egy külön-külön, egymás után megírandó trilógia létrehozására, mikor a világ első számú aranytojást tojó tyúkjára tettek éppen szert... J.J. Abrams megalkuvó, a karakterek kivételével fantáziátlan, beetető első része után a tökös Rian Johnson félresöpörte a neki nem tetsző elemeket (teljesen jogosan és egyben felelőtlenül), hogy annak rendje és módja szerint valami újat és korszerűt hozzon létre. De mivel az anyacég újfent megijedt a gerjedő indulatoktól, a senkiházi Trevorrow kipenderítése után inkább a nézőket kiszolgáló, kompromisszumkészebb Abrams-t választotta... Aki viszont meglepő módon, most életében először összeszedte magát, és volt
Úgy néz ki, hogy igen. Ha nem is inspiráló, de a hozzáadott körítés, elsősorban a látvány, tényleg lenyűgöző. Sötét, vad, grandiózus és hibátlanul megrajzolt. Válaszokat kapunk a kérdésekre (ez is eshet jól, én is most tudtam meg), a Johnson által felbolygatott verzió és J.J.-é közti lukakat korrektül betömködi, és olyan veszett száguldásba hajszolja a karaktereit, hogy ne legyen idő merengeni a miérteken... Az én élményem arról tanúskodik, hogy próbáljunk meg kicsit lazítani a befeszült idegeinken, amik már akkor izzásnak indulnak, mikor a Star szócska halkan elhangzik. A kritikákat átfutva, már szinte csak szégyellve magam merem kijelenteni, hogy a film javát igencsak élveztem. Ha nem vizsgálom a mindfuck pálfordulást (ugyan mi értelme lenne?), ami konkrétan már a gördülő felirattól kezdve elindul, a film önmagában egész jól működik. Jobban mondva működget. A jelenetek dinamikája helyenként kifejezetten magával ragadó, a látvány mellet pedig Rey és Kylo párosa viszi a hátán a történetet... A ki hogyan került hova és a miért pont akkor jellegű problémákat viszont valóban nem érdemes feszegetni. A vágásban egy nyugodtabb filozófiát követve sokkal hatásosabb és kevésbé kusza lehetett volna. Az erő használatát tekintve meg sokkal vadabb dolgok történnek, mint eddig bármikor, de mondjuk mikor jönnének elő ezzel, ha nem egy 9., záró epizódban.
A befejezésben kissé elszomorít, hogy nem az marad életben, akivel egy sokkal izgalmasabb utóéletet lehetne elképzelni. Az ilyesmihez J.J. nem elég merész. Meg hát egyébként is. Attól, hogy élvezhetőre kanyarintott egy alapvetően középszerű, múltba révedő történetet, attól még egy fikarcnyit sem nőtt a szememben. Azt hogy jeleneteket tud rendezni, azt eddig is tudtam... Könnyen lehet, hogy másodjára nálam is elromlik, de addig had értetlenkedjek kicsit az embereken, akik a full szolgai fan service Force Awakenst éltették, most meg vagdalkoznak és mindenkit előszednek dühükben. Némileg ironikusnak érzem. Tetszettek volna anno szólni, és akkor most nem itt tartanánk. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése