The Irishman
Az ír
Martin Scorsese (2019)
17 letterboxd követettem látta amikor nekiálltam, náluk 8/10 volt a legrosszabb értékelés. Sikerült kellően nyugalmas időt szakítani a megnézésére, úgyhogy tulajdonképpen csak biztosra tudtam menni ezzel a filmmel. Gondoltam én, de aztán lehengerlés nélkül maradtam.
Nem, nem az a baj, hogy unalmas lenne, de én tényként fogom fel, hogy túl hosszú. Tulajdonképpen minden jelenetnek van valami haszna és súlya, de mégsem érzem indokoltnak ezt a játékidőt. Túl sokszor térünk vissza ugyanoda, túlságosan szét van szabdalva, és bár végül minden a helyére kerül, ezt a fajta szerkezetet és a temérdek időbeli ugrálást rövidebb idő alatt hatásosabban át lehetett volna élni. Átjön az erkölcsi, morális tanulság, de sokkal nagyobb súlya lehetett volna, ha többet látunk a családból. A feleségekről semmit nem tudunk meg, a fontosabbnak megítélt lányt egyáltalán nem ismerjük meg. Kész csoda, hogy a szőke - még a nevét sem tudtam megjegyezni - lányával való beszélgetés a végén ennyire hatásos tud lenni. Bűnös élvezet, gengszterromantika és krimi orrba-szájba, aztán meg hopp, a végén nem marad más csak a család. A család nélkül, anélkül, hogy látnánk mit vesztett el, kevés egy ledöbbenésre játszani 3 és fél órában... Na igen, színészileg mondjuk nem nagyon van mit kifogásolni. Technikailag vannak méltatlannak mondható hibák (vágás ugrások, lövések és halálok animációi bénácskák, furcsa kameraállás pl. Proval való asztali beszélgetésnél, fiatalítás néha gázos, stb.), de ezekkel azért együtt lehet élni... Összességében én a láttam már érzést tartom legadekvátabbnak. Blaszfémia vagy sem, de szerintem nem tesz hozzá érdemben az eddigi Scorsese életműhöz. 7/10
Martin Scorsese (2019)
17 letterboxd követettem látta amikor nekiálltam, náluk 8/10 volt a legrosszabb értékelés. Sikerült kellően nyugalmas időt szakítani a megnézésére, úgyhogy tulajdonképpen csak biztosra tudtam menni ezzel a filmmel. Gondoltam én, de aztán lehengerlés nélkül maradtam.
Nem, nem az a baj, hogy unalmas lenne, de én tényként fogom fel, hogy túl hosszú. Tulajdonképpen minden jelenetnek van valami haszna és súlya, de mégsem érzem indokoltnak ezt a játékidőt. Túl sokszor térünk vissza ugyanoda, túlságosan szét van szabdalva, és bár végül minden a helyére kerül, ezt a fajta szerkezetet és a temérdek időbeli ugrálást rövidebb idő alatt hatásosabban át lehetett volna élni. Átjön az erkölcsi, morális tanulság, de sokkal nagyobb súlya lehetett volna, ha többet látunk a családból. A feleségekről semmit nem tudunk meg, a fontosabbnak megítélt lányt egyáltalán nem ismerjük meg. Kész csoda, hogy a szőke - még a nevét sem tudtam megjegyezni - lányával való beszélgetés a végén ennyire hatásos tud lenni. Bűnös élvezet, gengszterromantika és krimi orrba-szájba, aztán meg hopp, a végén nem marad más csak a család. A család nélkül, anélkül, hogy látnánk mit vesztett el, kevés egy ledöbbenésre játszani 3 és fél órában... Na igen, színészileg mondjuk nem nagyon van mit kifogásolni. Technikailag vannak méltatlannak mondható hibák (vágás ugrások, lövések és halálok animációi bénácskák, furcsa kameraállás pl. Proval való asztali beszélgetésnél, fiatalítás néha gázos, stb.), de ezekkel azért együtt lehet élni... Összességében én a láttam már érzést tartom legadekvátabbnak. Blaszfémia vagy sem, de szerintem nem tesz hozzá érdemben az eddigi Scorsese életműhöz. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése