Candyman
Kampókéz
Bernard Rose (1992)
Szeretném szeretni, mert Clive Barker rémképei hatásosak és merészek. Olyan szituációkat és szörnyűségeket ábrázolnak, melyek mélyről jövőnek, hatalmasnak és megkerülhetetlennek érződnek, még ha amúgy a film jelentős része egyszerű, szolgai zsánerdarabnak, sematikusnak és van ahol még b-filmesnek is tűnik. Mikor éppen melyiknek. Nem egy erős rendezés, inkább összelopkodott filmes elemekkel ábrázolják Barker történetét. Candyman érdekes, bár a méheket meg a mitológiáját jobb lett volna inkább nem részletezni. Az érdemi kapcsolódás nélküli nyitás és a lezárás utáni (Helen 5x) felesleges, hozzácsapott érzetű jelenetek rémesen olcsó húzások, agyonhasznált 80-as évek horrorkellékek; ezeket szintén jobb lett volna inkább elfelejteni.
– A mellékszereplők teljesen érdektelenek.
+ Philip Glass zenéje üdítő (mint mindig), mert szokatlan és jól átgondolt.
+ Virginia Madsenre is igaz, hogy amíg a vásznon van, addig ő a legszebb nő a világon. Egyébként a karaktere, a sorsa, egyszersmind maga a színésznő is csodás, szóval tényleg egy adu ász. Csak rá kellett volna építeni.
Végeredményben elpuskázott lehetőségként fogom elkönyvelni, mert egy ilyen fantasztikus főszereplőt és ezeket az erősen felkavaró horror képeket jobb lett volna egy egységesebb filmben látni. 6/10
Bernard Rose (1992)
Szeretném szeretni, mert Clive Barker rémképei hatásosak és merészek. Olyan szituációkat és szörnyűségeket ábrázolnak, melyek mélyről jövőnek, hatalmasnak és megkerülhetetlennek érződnek, még ha amúgy a film jelentős része egyszerű, szolgai zsánerdarabnak, sematikusnak és van ahol még b-filmesnek is tűnik. Mikor éppen melyiknek. Nem egy erős rendezés, inkább összelopkodott filmes elemekkel ábrázolják Barker történetét. Candyman érdekes, bár a méheket meg a mitológiáját jobb lett volna inkább nem részletezni. Az érdemi kapcsolódás nélküli nyitás és a lezárás utáni (Helen 5x) felesleges, hozzácsapott érzetű jelenetek rémesen olcsó húzások, agyonhasznált 80-as évek horrorkellékek; ezeket szintén jobb lett volna inkább elfelejteni.
– A mellékszereplők teljesen érdektelenek.
+ Philip Glass zenéje üdítő (mint mindig), mert szokatlan és jól átgondolt.
+ Virginia Madsenre is igaz, hogy amíg a vásznon van, addig ő a legszebb nő a világon. Egyébként a karaktere, a sorsa, egyszersmind maga a színésznő is csodás, szóval tényleg egy adu ász. Csak rá kellett volna építeni.
Végeredményben elpuskázott lehetőségként fogom elkönyvelni, mert egy ilyen fantasztikus főszereplőt és ezeket az erősen felkavaró horror képeket jobb lett volna egy egységesebb filmben látni. 6/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése