The Trigger Effect

Elektrosokk
David Koepp (1996)

Filmcsemege. Például azért, mert ki a fene hallott róla? Pedig itt van MacLachlan, a csodás Elisabeth Shue és még egy csomó ismert karakterszínész is (like Michael Rooker). David Koepp neve is jól cseng, még ha elsőre nem is ugrik be, hogy mennyi ismert és elismert filmhez volt köze... De amúgy az is teljesen érthető, hogy a süllyesztőben kötött ki. Mert nem hagy mély nyomot. Kis ívű, súlytalan, pedig a premisszája több mint ígéretes. A főszereplő páros és a velük alkotott háromszög harmadik sarka (Dermot Mulroney) között tapinthatóak az érzelmi szálak. És mindhárman kiválóan alakítanak. Minden pillantásuk felér ezer szóval, amit szerencsére nem is mondanak ki. A párbeszédek szűkre lettek szabva, de mindig érdekes irányba kanyarodnak. Van mire figyelni. És ha már itt tartunk, ebben a filmben senki nem egészen az, akinek az elején látszik. És semmi nem arra tart, mint amire számítanánk. Ha van film aminek nem tudod megjósolni a végét, az ez.


Nehéz megfogni, hogy mégis miért hagy hiányérzetet. Talán, mert dramaturgiailag elég egysíkú. Kicsit olyan semmilyen. Meg felesleges narráció, ofkorsz. Vagy hülyeségeket beszélek, mert óraátállítás, meg két hete karantén. Franc tudja. Viszont mindenkinek ajánlom. Főleg annak, aki utálja a kiszámíthatóságot.   7/10

Megjegyzések