Little Women
Kisasszonyok
Greta Gerwig (2019)
Egy újabb jele az öregedésnek, hogy hivatalosan nekem ezért meg kéne őrülnöm, de nem. Szintén erről tanuskodik az is, hogy halogattam a megnézését. Régebben ez elképzelhetetlen lett volna. A nagyobb bökkenő viszont az, hogy még annak ellenére sem nyűgözött le, hogy több mint egy hetes filmnézési cölibátus után tekintettem meg. Pedig ez mindig sokat szokott dobni az élményen. Szóval ez van, de gyanítom nem csak bennem van a hiba.
Ugyanis Greta Gerwig szerelmes a saját cukiságába. Ez egészen biztos. Csak sajnos ez a pergő, eszeveszett ritmusú sziporkázó szájkarate, a túlzott kiszámítottsága miatt legalább olyan ellenszenves és behízelgőnek ható is tud lenni, mint amilyen megnyerő a legtöbbek számára. Én valahogy inkább a két véglet között vagyok, mert bár nehezen rázódtam bele, de nagy gondom azért nem volt vele. Összessíteni inkább úgy tudnám, hogy a menő cukiság része nekem nem jött be, a dráma viszont - amikor tényleg szól is valamiről - az teljes mértékben maga alá gyűrt... A színészek elragadóak, és egyébként a rendezés is. Az utóbbi olyasmiből derül ki elsősorban, amikor pillanatok alatt sikerül hatalmas érzelmi kitöréseket közvetíteni (like Chris Cooper nem mer bemenni a házba). Ilyesmire kevesen képesek... Szóval összességében ez egy remek feldolgozás. Bőven van létjogosultsága, a kornak megfelelően, modern eszközökkel gondolták újra ezt a kiváló történetet, de azért ennél én nem is érzek benne többet. 7/10
Greta Gerwig (2019)
Egy újabb jele az öregedésnek, hogy hivatalosan nekem ezért meg kéne őrülnöm, de nem. Szintén erről tanuskodik az is, hogy halogattam a megnézését. Régebben ez elképzelhetetlen lett volna. A nagyobb bökkenő viszont az, hogy még annak ellenére sem nyűgözött le, hogy több mint egy hetes filmnézési cölibátus után tekintettem meg. Pedig ez mindig sokat szokott dobni az élményen. Szóval ez van, de gyanítom nem csak bennem van a hiba.
Ugyanis Greta Gerwig szerelmes a saját cukiságába. Ez egészen biztos. Csak sajnos ez a pergő, eszeveszett ritmusú sziporkázó szájkarate, a túlzott kiszámítottsága miatt legalább olyan ellenszenves és behízelgőnek ható is tud lenni, mint amilyen megnyerő a legtöbbek számára. Én valahogy inkább a két véglet között vagyok, mert bár nehezen rázódtam bele, de nagy gondom azért nem volt vele. Összessíteni inkább úgy tudnám, hogy a menő cukiság része nekem nem jött be, a dráma viszont - amikor tényleg szól is valamiről - az teljes mértékben maga alá gyűrt... A színészek elragadóak, és egyébként a rendezés is. Az utóbbi olyasmiből derül ki elsősorban, amikor pillanatok alatt sikerül hatalmas érzelmi kitöréseket közvetíteni (like Chris Cooper nem mer bemenni a házba). Ilyesmire kevesen képesek... Szóval összességében ez egy remek feldolgozás. Bőven van létjogosultsága, a kornak megfelelően, modern eszközökkel gondolták újra ezt a kiváló történetet, de azért ennél én nem is érzek benne többet. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése