Atlantique

(Atlantics)

Mati Diop (2019)

A legjobb élmények mindig az ismeretlenből jönnek. Mati Diop misztikus, szimbolikus filmje sok szempontból az egyik legizgalmasabb projekt az utóbbi időben. Kezdjük ott, hogy egy igazi all girl crew-val dolgozott. De nem is akármilyennel, mert a nézési élmény számottevő részéért felelős zenét, ezt az újszerű, kábult, az ismeretlenbe hívogató különlegességet például, egy az első filmzenéjét készítő kuwaiti származású csaj (Fatima Al Qadiri) abszolválta. A fényképezésért Claire Mathon volt felelős, aki többek között a hasonlóan zseniáls Portrait of a Lady on Fire-t is készítette. És valóban, már csak az óceánról készült talányos képek miatt is megéri megnézni, szóval ismét le a kalappal. De amúgy a vágó, a casting-os is nő...

Azt még nem tudom, hogy másodjára hogy fog lecsapódni az élmény, de első körben igen fontos tényező, hogy nehezen beazonosítható a történet alakulása. Teljesen a semmiből jön a természetfeletti és alig van pár kapaszkodó az értelmezéséhez. Bevallom, kb. a film 3/4-ig nem nagyon sikerült mindennel dűlőre jutnom, pedig így utólag azt kell mondanom, igen egyszerű és könnyen értelmezhető. Ez a nézői útkeresés azonban rémesen izgalmassá teszi, és sajnos ma már nagyon kevés filmnél jöhet számításba... A lenyűgöző audiovizuális előadás és a lassan folyó lírai szerelmi történet elbódítja a nézőt. Szokatlan, távoli a környezet, furcsák a népek szokásai (woloful beszélnek!), a tenger minden jelenetnél másképp folyik egybe az éggel. Mindezek együtt járulnak hozzá, hogy egzotikus, különleges élménnyé tegyék a filmet. A visszafogott, kényelmes tempó mellett feltűnő, hogy Mati Diop mennyire határozott minden szempontból. Kacsingat a zsánerfilmek elemeivel (itt nem csak a természetfelettire gondolok, hanem pl. a nyomozás részleteire), kevés szóval beszél az egyszerű, szinte klisés szerelmi történetéről, és bátran mer idealista lenni. Végeredményben a film így egyben egy teljesen új hangként értelmezhető. Minden részletét vissza lehetne vezetni valamilyen elődre, de ebben a formában egy nagyon erős kézben tartott vízióként hat. Le a kalappal.   8/10