Possessor

Brandon Cronenberg (2020)

A sztori, az előadásmód lényegében nem áll messze az elődöktől, például épp David Cronenberg egyes munkáitól, de mégis megvan benne az újdonság érzete. Végre! Izgalmasan alakul a történet, mert ügyesen adagolja az információkat, épp annyit enged a nézőnek, ami kíváncsivá teszi. Lassan körvonalazódik, hogy mire megy ki a játék, és végig érezni, hogy jó kezekben vagyunk. Talán nem kell mondanom, hogy ez milyen ritka kombináció 2020-ban...

Brandon Cronenbergre ezután mindenképpen oda kell figyelni, mert aki ilyen ügyesen emeli át a zsáner régi filmjeinek kiváló ötleteit egy modern, előre mutató keretbe, az nem egy one hit wonder. Ritka jól gazdálkodik a lehetőségeivel. A fontosabb székekbe magukat bátran próbálgató, izgalmas alkotókat ültet. A vágás elképesztően hatásos, ügyesen érezteti az egyre tarthatatlanabb, elfajuló állapotokat. Mindez kőkemény egységben van a narratívával és az általános képi világgal. Jó ránézni minden kockára, Karim Hussain képei szemet gyönyörködtetőek, kortalanok, de határozottan sci-fi érzetűek. Különösen az "összeolvadás" jelenete, ami szuggesztív és gyönyörű is egyben. A két főszereplő zseniális. A Mandy és most ez után nem is lehet kérdés, hogy Andrea Riseborough a kiismerhetetlen, éteri nők megformálására született (a szemei!). Christopher Abbott pedig már sokadjára bizonyítja, hogy napjaink egyik legizgalmasabb színésze. Elképesztő jelenléte van... Egyetlen halvány negatívumnak annyit tudnék felróni, hogy a zene azért lehetne ennél intenzívebb és/vagy extrémebb... Mihamarabb be kell iktatni egy újrázást, mert ez azért már valami. Modern, inspiratív és lenyűgöző alkotás.   8/10 9/10