Nobody’s Fool

Senki bolondja

Robert Benton (1994)

Az úr 2021. esztendejének coviddal – és megannyi a háttérben húzódó még súlyosabb problémával – sújtott sűrűjébe csapva, másra sincs szüksége az embernek, mint egy kis életigenlő, könnyed szórakozásra. Egy olyan filmre, mint a Nobody's Fool. 1994 mintha legalább egy fél évszázad távolságából integetne vissza, annyira más jellegű problémák foglalkoztatták az embereket. Messziről világlik, hogy az emberiség közös lelkiismerete mennyivel tisztább és gondtalanabb volt még akkoriban. Ma már lehetetlen elképzelni egy olyan filmet, amiben ennyire cukorfalat mindenki. És az is teljes képtelenség, hogy 2021-ben maró gúny és erős cinizmus nélkül álljon hozzá egy film majd két órányi civakodáshoz. Howard Shore simulékony zenéje gyakorlatilag már a legelső dallamokkal tesz róla, hogy mindenféle rossz érzésünk messze szálljon. A szellemes, kiválóan megírt párbeszédek pedig végiggörgetik a nézőt ezen a szívet melengető, a súlytalanság látszatát keltő történeten. Manipulatívan, de jó szándékkal és profizmussal. Ráadásként itt található az egyik legviccesebb csöcsvillantás a filmtörténelemben, az akkor még ereje teljében pompázó Melanie Griffith-től. Instant kedvenc.   8/10