A Quiet Place Part II

Hang nélkül 2.

John Krasinski (2020)

Jó érzékkel egyengetett folytatás, de az örök probléma megoldását nyilván nem ez fogja feltalálni. Nem azt mondom, hogy ne is gyártsunk folytatásos filmeket vagy sorozatokat, de ha a teremtés egészéhez való hozzáadott értékét vizsgáljuk ezeknek a műveknek, egyet könnyen megállapíthatunk. Amikor a hirtelen jött népszerűség és a profit miatt rövid időn belül elkészül egy folytatást, az érdemi művészi érték és a mű keletkezésének létjogosultsága nagyon erősen tendál a nullához. Persze vannak kivételek, de nem sok. Ideálnak én Blade Runner 2049-et tudom felhozni (vagy a Mad Max összes folytatását eddig). Megőrzi az eredeti mű szellemiségét, de más irányba halad, más stílussal és más megközelítéssel. A Fast and Furious és Fűrész féle őrületet én nagyon nem tudom pártolni. A jól induló, de lassan és biztosan romló színvonalú sorozatokról meg ne is beszéljünk.

Az egyszeri néző szemével nézve nem sok érvet lehet felhozni a film ellen. A karaktereknek jót tesz a bővebb kifejtés, organikusan épül tovább a világ, ügyesen kerülnek még inkább hangsúlyba a gyerekek. Jók a színészek, jó a zene és jó a puritán, de hatásos képi világ. Abban pedig egyenesen kiváló Krasinski rendezése, hogy mindig az adott jelenet hatásosságát tartja szem előtt. A feszültségkeltés működik, a tempó nyugtatóan ráérős, a váltások pedig jó érzékkel vannak beiktatva. Viszont! Nálam, ott a bökkenő, hogy a történet olyan semmilyenforma, köztes epizód érzetét kelti. Nagyon pártolom, hogy nem fejtik ki az zuhanó "meteor" kérdését és a szörnyek eredetét. Ezt így is kell csinálni. A személyes szálakon kívül viszont a világ ügyét is illett volna valamilyen irányba terelni, mert így belekezdeni ugyan belekezdtek valami érdekes és izgalmasba, de a nagyobb ív, a háttér hiányzik a személyes dráma alól. Ha nem egy vállaltan műfaji film lenne a hatásmechanizmusait illetően, akkor nem lenne ez a hiányérzet. Szóval valami azért mindig hiányzik egy ilyen folytatásból.   6/10