Moonfall

Roland Emmerich (2022)

Emmerich elképesztő. Ma már tényleg csak önmaga gyenge imitációja tud lenni. Valahogy most is összekalapált egy csomó pénzt, aminek aztán csak a töredékét tudta visszahozni. Ez a modern blockbuster életképtelenségének mintapéldánya is lehetne, de természetesen nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, mert a Moonfall esetében elsősorban a minőséggel vannak gondok. A főnök most már ott tart, hogy elvek nélkül lopkod össze mindenféle őrültséget az egyetemes blockbuster történelemből, és gondolkodás nélkül gyúrja össze. Aztán lesz belőle valami. Leginkább egy agyatlan ostobaság, tele vadabbnál vadabb képtelenségekkel. Két óra a játékidő, amiben még az is megtörténik, amire gondolni sem mernél. Az a poén, hogy a maga esetlen, hülye módján mégiscsak szórakoztató. A megvalósítás java, meglevő módon, rendben van, leszámítva a felesleges és bénán használt greenscreenezést... Nem gondoltam, hogy végig fogom nézni, de valahogy nem esett nehezemre. Elröhögcséltem rajta. Ez is valami.   5/10