Colors

Színek

Dennis Hopper (1988)

Kortünetfilm. Képtelenség egy hangyányit is beleélnie magát az embernek, kizárólag egy meghatározott kor jellemzőjeként lehet csak tekinteni rá. Komolyan venni meg egyáltalán nem lehet. Elképesztően szórakoztató, hogy minden karakter olyan, mintha egyben a saját paródiája is lenne. A zene erre még rátesz egy hatalmas lapáttal. Különösebb ízlés vagy látható koncepció nélkül tolják a jobb, rosszabb, passzoló vagy kilógó dalokat. Hopper rendezése alapvetően jó elképzelésű, de szétszórt és a hirtelen természete miatt (gondolom), az átgondoltság helyett inkább a megérzésekre támaszkodik. A lényeg viszont még így is átjön. Nem egy kifejezetten rossz film, sőt, szerintem érdemes megnézni. De inkább csak érdekességnek és valamilyen szinten elrettentő példának megy el.   5/10