The Company Men

Vállalati csalódások

John Wells (2010)

Csalódások. Azok vannak. Tök fontos téma, jól kitalált környezet és szereplők, de ahol lehet, ott keresztbe tesznek az élménynek. A szerkezet és maga az előadás is jellegtelen. Rendben van amit mond, de azért nem nagyon szántanak mélyre a gondolatok. Igazából az amerikai középosztály nevetségesen törékeny életének bemutatásaként a legizgalmasabb, csak elsősorban nem ez volt a cél. Gyakorlatilag úgy élik az életüket, hogy minden irányból könnyen sebezhetőek legyenek... Két irtó bosszantó aspektuson viszont nem bírok felülkerekedni. Az egyik Roger Deakins kutyaütő alteregójának csapnivaló munkája. Jó, lehet benne látni egy koncepciót, de sajnos nem jót. A másik meg az agysorvasztóan ötlettelen, az élményt jelentősen romboló, közhelyes zene. Egyszerűen katasztrofális... Összességében egyébként szerintem megéri megnézni. Főleg így tizenév távlatából érdekes látni, hogy akkor, a válság után közvetlenül mit láttak belőle. Ó, ha tudták volna mi jön még!   6/10

+ Tommy Lee Jones fejein folyamatosan szakadtam.

+ Rosemarie DeWitt az mvp, a cuki természetessége kitűnik a többiek klasszikus hollywoodiságából.