To the North

Mihai Mincan (2022)

Jó sztori. Főleg annak tudatában érdekes, hogy true. Az persze nem derül ki, hogy hány százalékban, de abszolút élhető, ez biztos. De hogy ez az előadásmód nem erre a történetre lett kitalálva, na az még biztosabb. A feszültséget teljesen megöli a sokáig egymásra meredő, szótlan, helyzetidegen ember-ember kommunikáció. A vágóképek gyönyörűek, a zajok hangsúlyossága szintén, a zene meg maga a csoda (Alessandro Cortini-t eddig nem ismertem, de ez nem marad így sokáig). Ezt a tökéletes egységet viszont Mihai Mincan nem töri meg egy jó kis hiperrealista párbeszéddel, hanem maguk elé mormoló, elhaló imádságokat, sokatmondónak szánt nézéseket és rengeteg csöndet kapunk. És ez egész egyszerűen nem működik. Viszont a Soliman Cruz által remekül játszott főszereplő önmagával való szembenézése még így is tud ütni a végén, mert szépen van felépítve. Szóval igencsak ambivalens élmény. Nekem a zene és a képek maradnak meg belőle.   6/10