Furiosa: A Mad Max Saga

Furiosa: Történet a Mad Maxből
George Miller (2024)

Van egyfajta esztétikája, mert irdatlan munkával, jó ízléssel rakták össze. De akármit is csinálnak, attól még lemászik a képről. Csak nullát és csak egyest látok, nagyon művi ez a képi világ. A terek nem léteznek, a mozgások nem emberiek, a fények mesterségesek. George Miller nagyon érti a dolgát, nem is nagyon van értelme kritizálni a jelenetek felépítését és működését. Ebben egyszerűen nincs hiba! Csak a megvalósítás eszközeivel. Mintha nem lett volna cél, hogy életszerű, élő, húsbavágó legyen. Ez a Fury Roadot látva problémás, mert mint utólag kiderült, ott is rengeteg volt a cgi, viszont ott nem tűnt fel! Azt persze értem, hogy ez az egyszerűbb és olcsóbb módja a megvalósításnak, de nem tudok megbarátkozni vele. Félreértés ne essék, én egyáltalán nem vagyok cgi ellenes, tőlem akármennyit használhatják, amíg ránézek a képre, és elhiszem amit látok. Itt egyáltalán nem tudtam elhinni, mintha végig egy színdarabot néztem volna. Márpedig a színház-érzés a mozi halála, és ezt borzasztó leírni az újkori hollywood csúcsteljesítményének folytatása (előzménye) kapcsán.

És akkor megérkeztünk a másik bökkenőhöz. Én vagyok az, aki mindig mondja, hogy minden filmet önmagában kell értékelni, ne hasonlítsuk semmihez. És meg is próbálom. Az összes korábbi Mad Max film egy apokaliptikus ausztrál vidék, a wasteland története volt a közeljövőben. Különálló, egymástól független, az extremitásmérő potméter csavargatása variálódott, az idő is erősen relatívan volt kezelve. De nem terhelte az élményt az, hogy valamihez kapcsolódjon, hogy magyarázzon, hogy relatíve kelljen gondolkodni róla. Ez a mostani vállalás nem szerencsés! A Fury Roadban felépített világ eleve egy nagyon ingatag lábakon álló tákolmány. Egy extrém őrület, amibe épp egy minimális megszakítással megbontott hatalmas üldözés az ideális cselekmény. A Furiosa viszont mást se csinál, mint magyaráz, kiegészít, kibont és kibővít. Ez a hagyományosabb történetmesélés pedig nem áll jól ennek a világnak. Sok a duma, és ez a duma ezeknek a rajzfilm figuráknak a szájából nem hiteles. A politizálást ezek a karakterek és ez az ezer okból képtelen társadalom egyszerűen nem bírja el.

Úgyhogy ezen okokból kifolyólag ez csak egy kurva élvezetes film. Nincs meg benne a nagyság, és ehhez szerintem Anya Taylor-Joy gyengesége is hozzájárul. Engem egyáltalán nem tudott meggyőzni, egyáltalán nem volt emberi, sokkal inkább egyszerű pozőr. A zene se epik, ami elég nagy fájdalom szintén... Nincs instant inger újrázni és ez szomorú.   7/10