Exhuma

(Pamyo)
Jang Jae-hyun (2024)

Mit is mondjak? Holy shit! Az ilyen filmekért érdemes felkelni. Előtudás nélkül bele kell zuhanni, hogy aztán le tudjon esni az az áll. Hát honnan jutunk el hova, kérem szépen?! Nehéz kivenni, hogy mi lesz a lényeg, hogy hova fogunk kilyukadni. Éppen ezért üt nagyot az eszkaláció. De mekkorát! Az egyetlen gondom, hogy sajnos kicsit túl hosszúra nyúlik a játékidő. Minden történetrészből le lehetett volna faragni egy kicsit. Szóval az előnye egyben a hátránya is. Messziről indít és lassan jutunk el a végkifejletig. Viszont a vizuális prezentációról mindenki példát vehet. Misztikus, sokat sejtető képek, ízléses cgi használat, a realizmus - pár rókát kivéve - maximálisan érvényesül. De a megvalósítás minden egyéb szintjén csodás. Koreai filmhez képest meglepő módon végig komoly marad, nincsenek hangulatváltások. De szerencsére nem estek bele a melodráma, túlzott szenvelgés hibájába mint sok társa. Alig várom, hogy újra meg tudjam nézni.   8/10