Kongen av Bastøy
Ördögsziget
Marius Holst (2010)
Minden népnek, így az északiaknak is megvannak a főbb személyiségi sajátosságaik. Különcködők, produktívak, ugyanakkor legtöbbjük introvertált és művészi hajlamú (lásd: rengeteg világhírű és elismert svéd zenész). Aztán ott van a vonzódásuk a sötét, sátáni témákhoz (lásd: rengeteg death, goth, miegyéb metal banda). Na ez egy izgalmas téma, itt álljunk is meg, mert úgyis csak nyitásnak tértem ki erre. Tényleg van valami nyugtalanító a személyiségükben. Persze nem így általánosan mindenkiében, csak valahogy náluk gyakrabban fordul elő olyan eset, ami gonosz jellemű emberekkel hozható összefüggésbe. Tömeggyilkosság, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés, náci szimpatizánsok és a történetek, amik igazolják, hogy ez bizony régen is ugyanígy volt.
Pár éve, igen kellemes meglepetés volt, amikor megismertem a Könyörtelenek című filmet. Egy klasszikus felemelkedéstörténet, hollywoodot megszégyenítő minőségben. (Ha van olyan, aki még nem látta, az most gyorsan írja a lista elejére.) Az Ördögszigetet egyszerűen muszáj párhuzamba állítani vele. Ott a 2. világháború után, itt az 1. világháború közben, de mindegyik esetben ugyanolyan vehemenciával gyötrik az okulásra kényszerített fiatalokat. Hasonlóak a szereplők is, csak a lázadásuk végkimenetele, ami a borzasztó nagy különbség. Amilyen nagyszerű a feloldozás a Könyörtelenekben (a végén könnyekkel a szemünkben konstatáljuk, hogy igen, mégis van igazság, érdemes küzdeni érte), annyira lelombozó és kijózanító a valóság, amit a sokkal életközelibb Ördögsziget tár elénk. Sivár termek, rideg falai közt, teljes kilátástalanságban élnek ezek a jobb sorsra érdemes fiatalok. Amikor végre jön valaki, aki van annyira tettrekész, hogy megpróbáljon változtatni a helyzeten, mindenki beáll mögé és együtt jutnak el arra a pontra, ahonnan nincs visszaút. Hiába, ahogy a történelemtanárom is mondta: "Olyan felkelés még nem volt, amit előbb-utóbb ne vertek volna le." Egyfajta előfutárai ők a Könyörtelenek főszereplőinek, akik jobb körülmények és kilátások mellett küzdöttek meg jó negyven évvel később. De hát így megy ez, valakinek mindig áldozatot kell hoznia a szebb jövő érdekében. 7/10
Marius Holst (2010)
Minden népnek, így az északiaknak is megvannak a főbb személyiségi sajátosságaik. Különcködők, produktívak, ugyanakkor legtöbbjük introvertált és művészi hajlamú (lásd: rengeteg világhírű és elismert svéd zenész). Aztán ott van a vonzódásuk a sötét, sátáni témákhoz (lásd: rengeteg death, goth, miegyéb metal banda). Na ez egy izgalmas téma, itt álljunk is meg, mert úgyis csak nyitásnak tértem ki erre. Tényleg van valami nyugtalanító a személyiségükben. Persze nem így általánosan mindenkiében, csak valahogy náluk gyakrabban fordul elő olyan eset, ami gonosz jellemű emberekkel hozható összefüggésbe. Tömeggyilkosság, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés, náci szimpatizánsok és a történetek, amik igazolják, hogy ez bizony régen is ugyanígy volt.
Pár éve, igen kellemes meglepetés volt, amikor megismertem a Könyörtelenek című filmet. Egy klasszikus felemelkedéstörténet, hollywoodot megszégyenítő minőségben. (Ha van olyan, aki még nem látta, az most gyorsan írja a lista elejére.) Az Ördögszigetet egyszerűen muszáj párhuzamba állítani vele. Ott a 2. világháború után, itt az 1. világháború közben, de mindegyik esetben ugyanolyan vehemenciával gyötrik az okulásra kényszerített fiatalokat. Hasonlóak a szereplők is, csak a lázadásuk végkimenetele, ami a borzasztó nagy különbség. Amilyen nagyszerű a feloldozás a Könyörtelenekben (a végén könnyekkel a szemünkben konstatáljuk, hogy igen, mégis van igazság, érdemes küzdeni érte), annyira lelombozó és kijózanító a valóság, amit a sokkal életközelibb Ördögsziget tár elénk. Sivár termek, rideg falai közt, teljes kilátástalanságban élnek ezek a jobb sorsra érdemes fiatalok. Amikor végre jön valaki, aki van annyira tettrekész, hogy megpróbáljon változtatni a helyzeten, mindenki beáll mögé és együtt jutnak el arra a pontra, ahonnan nincs visszaút. Hiába, ahogy a történelemtanárom is mondta: "Olyan felkelés még nem volt, amit előbb-utóbb ne vertek volna le." Egyfajta előfutárai ők a Könyörtelenek főszereplőinek, akik jobb körülmények és kilátások mellett küzdöttek meg jó negyven évvel később. De hát így megy ez, valakinek mindig áldozatot kell hoznia a szebb jövő érdekében. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése